Szeretettel köszöntelek a Minden ami körül vesz közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Minden ami körül vesz vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Minden ami körül vesz közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Minden ami körül vesz vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Minden ami körül vesz közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Minden ami körül vesz vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Minden ami körül vesz közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Minden ami körül vesz vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Élt valaha valahol egy jólelkű fiú. Elérkezett a
nap, hogy elhagyja a szülői házat. Apja, Daszkülosz ekkor adott neki
egy hatalmas zsákot, amelyet maga font szürke posztóból, majd arra
kérte, hogy mindig, amikor egy nyílvessző éri háza falát, vegye ki, és
tegye a zsákba.
- Amikor megtelik a zsákod, gyere vissza hozzám - mosolygott a fiára.
A fiú, Kreón szorgalmasan gyűjtötte a nyílvesszőket, ügyesen ki is húzta
valamennyit háza téglái, fagerendái közül. Zsákja hamar megtelt, ekkor
hazatért apjához.
- Nos, vannak már nyílvesszőid, gyermekem?
- Akadnak szép számmal... itt vannak mind a zsákban - mutatott a bántás
nyilaival telt szürke posztóra. Daszkülosz vállára vette a zsákot, és
átkarolta fiát:
- A folyóhoz megyünk.
Kreón csodálkozott nagyon. Úgy tudta, a közelben egy sebes vizű,
szédületes sodrású folyam hömpölyög csupán széles medrében, az,
amelyiktől gyermekkorában mindig óva intette az apja.
Amikor a folyóparthoz értek, hatalmas zöld hullámokkal, mélylő örvényekkel száguldott a víz tova.
- Most nyisd ki a zsákot, gyermekem, és mindent, ami benne van, az
utolsó nyílvesszőig hajítsd a folyóba. Kreón úgy tett, ahogy az apja
kérte, miközben minden nyílvesszőtől kedvesen elbúcsúzott:
- Könnyűvé teszem a szíved, engedd szélnek a haragodat - mondta az
elsőnek. - A barátom voltál, és az is maradsz, bármit gondolsz kettőnk
kapcsolatáról, baráti szívemen ez nem változtat - és behajította a
hullámok közé a másodikat.
- Azt hitted, nem szeretlek, pedig te szerettél másként engem - és megszabadult a harmadiktól is.
Így ment ez egészen addig, míg az áldott apai kéz által szőtt szürke
posztózsák ki nem ürült. A nyílvesszőket vágtatva sodorta el az áradat,
meg sem állt velük a homályos láthatatlanságig és az emberi ésszel
elképzelhetetlen időtlenségig... És a nyílvesszők a helyükre kerültek az
időtlenségbe és láthatatlanságba.
- Van még valami a zsákodban, fiam? -- kérdezte Daszkülosz.
- Egy levél... de azt megtartom magamnak.
- Levél? És nyílvesszővel írták? - kérdezte, miközben mosolyogva tekintett gyermekére.
- Az mindegy... nem te tanítottál arra, hogy a szeretet mindig szeretet marad?
- Jól van, akkor akár haza is mehetünk - és szívükben a szeretet nyugalmas békéjével hazatértek.
Otthon az apa így fordult fiához:
- És a ház falával mi lesz, gyermekem? A lyukakkal, melyeket a nyílvesszők ütöttek rajta?
- Ó, apám, már nem emlékszel, mire tanítottál? Aki képes önmaga felett uralkodni, egy egész világ felett uralkodik.
- Helyesen mondod... de a lyukakkal mit tettél, hogy ne fújjon be rajtuk a szél?
- Hiszen azt is tőled tanultam: nem mindegy, "hogyan" szépítem a házat.
- És hogyan szépítetted? - kérdezte simogató hangon az apja.
- Nem maradt egyetlen repedés sem: könnyek helyett mosolyból szőttem egy varázsigét.
-Varázsigét?
- Ó, igen, a varázserejű gondolat nyomán minden jóra fordul... erre is te tanítottál, jóságos apám...
- És jóra fordult?
- Hát persze... Nem te mondtad azt is, hogy a gondolatnak teremtő ereje van?
Miután kiszedtem a nyílvesszőket a repedezett ház falából, arra gondoltam, ismét épen áll a ház...
És láss csodát: a ház valóban épen áll.
(Tatiosz: A szeretet ereje c. könyvből)
Üzenet: "Minek oda kerítés, ahonnan a kerítésen át is ellátni a hegyekig és a tengerekig?"
|
|
Szántó Imréné Mária írta 2 napja a(z) Szép reggelt mindenkinek blogbejegyzéshez:
Szép reggelt mindenkinek
Szántó Imréné Mária írta 2 napja a(z) Csitáry-Hock Tamás blogbejegyzéshez:
Szép reggelt mindenkinek
Szántó Imréné Mária írta 2 napja a(z) Szeretett fórumtémában:
Ha hallasz egy dalt, aminek a szövege megragad, számodra...
Szántó Imréné Mária 2 napja új blogbejegyzést írt: Szép reggelt mindenkinek
Szántó Imréné Mária 2 napja új blogbejegyzést írt: Pocsai Piroska: Ne siess! -versrészlet)
Szántó Imréné Mária írta 2 napja a(z) Bölcs idézet. fórumtémában:
"Ami engem illet, kissé mindig elcsodálkozom, amikor...
Szántó Imréné Mária 2 napja új blogbejegyzést írt: Müller Péte idézet
Szántó Imréné Mária írta 5 napja a(z) Üzenetek egymásnak. fórumtémában:
Kívánom, hogy az év többi 365 napján is olyan szeretet,...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!