A méz
A mézelő méhek (Apis mellifera) a virágok nektárjából és mézharmatjából gyűjtik a méz alapanyagát az előgyomrukba. Ott gyomornedveikkel keveredve vegyileg alakítják át. Az így kialakult a híg, magas víztartalmú mézet a kaptár hatszögletű lépsejtjeiben tartalék táplálékként raktározzák el. A kaptárban dolgozó méhek a szárnyukkal keltett légárammal párologtatják el a felesleges vizet, s teszik sűrűbbé, tartósabbá a mézet. A tömény mézben nem képesek az élesztők és a mikroorganizmusok elszaporodni, így ez a cukros oldat nem romlik meg. Egy évad alatt többszörösét is képesek begyűjteni, mint amire a tél átvészeléséhez szükségük van.


Története
Az ember már az ókor előtt is ismerte és fogyasztotta a mézet. Ezt bizonyítja egy 16 000 éves Spanyolországi sziklarajz, amely egy lépes mézet gyűjtögető embert ábrázol.Az Ószövetség is ír a méhek tartásáról, és a méz szüreteléséről.Magyarország területén már a honfoglalás előtti időszakban is foglalkoztak méhészettel az itt élő népcsoportok. A bevonuló magyarok eltanulták és folytatták ezt a mesterséget. Ennek első írásos emléke 1370-ből származik, amelyben királyi méhészetet említenek. A méhektől nemcsak mézet, hanem a világításhoz szükséges viaszt is kapott az ember. A mézből mézeskalácsot, mézbort, mézsört készítettek, illetve süteményeket, bort is ízesítenek vele. Az ipari cukorgyártás beindulása előtt ez volt az egyetlen édesítőszer.A 17. században az új világítóanyagok (olaj, paraffin) és az egyre nagyobb méreteket öltő cukorfinomítás miatt háttérbe szorult a méhészet.Manapság ismét kezdi visszafoglalni helyét a táplálkozásban. Az egészséges táplálkozás egyik elengedhetetlen alkotóeleme.A mézet a természetgyógyászat alternatív édesítőszerként, köhögések csillapítására, immunerősítőként, roborálóként stb. ajánlja.

Méz
A méhek (és az ember) tápláléka. Virágok nektárjának, növényi nedveknek a méhek által átalakított terméke. Az ember a mézet az ősi időktől fogva gyűjtötte és eleinte mint csemegét, később mint fontos táplálékot, végül mint gyógyterméket használta, illetve használja. Mai ismereteink alapján a méz közel 70-féle gyógy-, és fiziológiai hatással bír. A méz kiváló szénhidrátforrás, mely gazdag ásványi anyagokban, tartalmaz vitaminokat, s szerves savakat, illóolajokat és fontos enzimeket. Találhatók még benne aminosavak, fehérjék és egyéb bioaktív anyagok. 81%-ban főleg monoszacharid cukrot tartalmaz. 22 féle makro-, és mikroelem található benne. Elsősorban C és B vitamin, folsav és nikotinsav a leglényegesebb vitamintartalma. Magas az enzimtartalma is, és ez okozza a jelentős antibiotikus sajátosságát. A lépes mézben lévő viasz fokozza a méz hatékonyságát nyálkahártya-gyulladások, illetve immungyengeség esetén. Legjelentősebb felhasználási köre: szívbetegségek (szívgyengeség), gyomorhurut, légcsőhurut, endokrin-mirigy bántalmak (elégtelenség), sebek kezelése. Ellenjavallt: cukorbetegség, pajzsmirigy-túltengés, az agyalapi mirigy túlműködése, allergia és gyomorsav-túltengés esetén.


Méhviasz
A lépsejtek légmentes lezárására szolgál. Védi a begyűjtött mézet a megromlástól. Propolisz
(vagy méhszurok) Olyan gyantás, ragacsos anyag, amelyet a dolgozó méhek a kaptár védelmére, a betolakodó baktériumok és egyéb kórokozók ellen használnak. Növények - főleg nyárfafélék - rügyeiből, egyéb növényi nedvekből származik, melyet a méhek fertőtlenítő, ragasztó, tartósító céllal gyűjtenek, és használnak. Ennek a szurokszerű anyagnak az alkoholos kivonata kerül forgalomba.Legjelentősebb hatóanyagai: gyanta, balzsam, viasz, illóolajok, flavonoidok, ásványi anyagok. Erős fájdalom- és gyulladáscsökkentő, valamint antioxidáns hatású. A kaptárban a nagyobb testű betolakodó állatokat, miután megölték, a méhek propolisszal balzsamozzák be, így védekeznek a fertőzés ellen.

Méhpempő
A dolgozó méhek hormonváladéka. Ezzel a fehérjekoncentrátummal táplálják a kikelt álcákat 3 napig, illetve a méhanya kizárólagos eledele. Ez alapján lesz a méhanya sokszorosan nagyobb a dolgozó méheknél, és a méhpempő hatására él a méhanya sokszorosan hosszabb ideig (3-5 év), mint a dolgozó méhek. Ugyancsak a méhpempő hatására tud a méhanya óriási reprodukciós feladatot végrehajtani. Általános roboráló, teljesítményfokozó hatású az emberek esetében. Az emberek már ősidők óta csodaszerként fogyasztják. Jótékony hatását a tudomány is igazolta.Sokáig a különböző tartósító eljárások sem tudták megőrizni a méhpempő biológiai aktivitását. A méhpempő bioaktív hatása 24-48 óráig tart, azután fokozatosan gyengül és hamar elveszíti hatását. A liofilizálás (fagyasztva-szárítás) technológiájának köszönhetően a méhpempő két évig is megőrzi bioaktív tulajdonságát.


Méhméreg
A viperaméreghez hasonló speciális állati termék. Jellegzetes aminosava a taurin, amely csak a méhek vérében és bizonyos virágporokban fordul elő. A gyógyászatban nagy hatékonysággal alkalmazzák reuma, sokízületi gyulladás, idegzsába, szivárványhártya és ideghártya gyulladás esetén.Alkalmazási módja: közvetlen méhszúrás a fájós testrészre, vagy közvetlen méhszúrás az akupunktúrás pontokon, vagy az akupunktúrás pontok beinjekciózása, illetve krémekkel bedörzsölve, valamint iontoforézissel juttatva a szervezetbe. Tilos a has és a fej kezelése. Ellenjavallt: vese, májgyulladás, cukorbetegség, terhesség, méhméregallergia esetén.

  Forrás - wikipédia (A méz)