„Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert
felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak,
bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon
bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk
bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok
Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett
öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az ÚR ültetvényének: őt ékesítik.”
Ézsaiás 61,1-3
Mindannyian szent érzelmekkel
gondolunk arra a pillanatra, mikor Megváltónk kezébe adták Ézsaiás tekercsét és
Ő olvasta fel ezeket a szavakat, mert tudjuk, hogy mindez nem pusztába kiáltott
szó volt. Jézus szavai mögött ott álltak a tettei. Ő valóra váltotta mindazt,
mit ígért. Egész életével az alázatosokért, a megtörtekért, a rabságban élőkért
szolgált és bánatukat örömre változtatta. A remény nélkülieket Isten népévé
tette. De mi a helyzet velünk? Minden keresztény hiszi, hogy feladata Krisztus
küldetésének folytatása a földön, de mégsem mindannyian végezzük el ezt a
feladatot. Miért? Ebben a szövegben három okra is rábukkantam:
1.
Isten Lelkének békéje.
Ez az első ok. Aki Krisztus
küldetésében jár, Isten Lelkének békességével bír. E nélkül egyszerűen
képtelenség bármit is tennie. A Szentlélek vezetésére van szükségünk, állandó
jelenlétére életünkben. Jézus Isten Lelkének csodája által fogantatott és
öltött emberi testet. A Lélek által ragadtatott a pusztába, keresztségekor is
vele volt, csakúgy, mint mindvégig. A Szentlélek Krisztus helyettese a földön,
a másik Vigasztaló, Akit az Úr maga ígért és küld önmaga helyett.
2.
Kiválasztás.
A második ok a
kiválasztottságunk, rendelkezünk-e Isten személyes elhívásával? Nem szabad
önkéntesként dolgozni Isten művében az Ő felhatalmazása nélkül! Nem elég az
elvi meggyőződés, az egyetértés, valódi közösségre van szükségünk Urunkkal. Sok
keresztény küzd személyes tapasztalatok nélkül azért, hogy megvalósítsa hitének
minden tanítását az életében, de folyvást elfogy az ereje, mert nincs közössége
Istennel. Aki Krisztus követője, az nem egy vallás híve, az nem valamiben hisz,
hanem Valakiben, akit ismer, akivel beszélget, aki megbízza őt minden nap, hogy
tegye azt, amit Ő tenne.
3.
Küldetés.
A harmadik ok a küldetés maga. Sokan már olyan
régóta gyakorolják vallásukat, élnek tantételek szerint, hogy rég elfelejtették
miért is lettek hívőkké. Építik a gyülekezetüket, gondoskodnak az egyházi
szükségletekről, figyelnek, hogy minden a legnagyobb rendben, Istenhez méltón történjen
a közösségi alkalmakon; de elfelejtették, hogy a pásztor a 99 meglevő bárányt
elhagyva azért az egyért indult, aki még nincs meg. Mindig emlékeznünk kell
arra, hogy Megváltónk most is megtenné ezt, és ezt várja tőlünk is. Amikor bennünket
megtalált mi is a 99 tagja lettünk, a meglevőké. Az Ő szeretete motiváljon
minket arra, hogy kapcsolódjunk be az elveszettek megmentésébe, mert mi magunk
csak így lehetünk igazán keresztények, csak ha folytatjuk, amit Ő kezdett el
mindannyiunkért.
Kapcsolódó hírek:
Szekszárd, a nemes borok városa
Igaz történet.A TEHÉN.
Nézzünk fel Jézusra
Ma olvastam.Ézs 43, 1-3