Minden ami körül vesz

Minden ami körül vesz hírei

A farkas és a kutya - Jean de la Fontaine....

10 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Egy Farkas csonttá és bőrré fogyott
- a kutyák oly jól őrizték a nyájat –
s egy eltévedt Doggal találkozott:
szép s nagy volt a ragyogó szőrű állat.
Széttépni? Hogyne, boldogan! –
tűnődött Csikasz; de hogyan?
A támadásból csata lenne,
Bodri keményen védekezne,
hisz ereje van, rengeteg…
Jobb lesz, véli, ha hízeleg;
s valóban, azzal környékezi meg,
hogy dícséri pompás pocakját.
„Barátom, neked is megadják
e hájat – hangzott a Kutya felelete. –
Költözz át, és jól jársz vele:
erdei társad szinte fordul
a sírba, mind oly satnya koldus,
hisz éh-koppon telik éjjele-nappala.
Biztonság? Mit nem még?! Nem kap ott senki semmit,
csak amit kínnal kiverekszik.
De ki engem követ, annak jobb a sora!”
- „S mi lesz a munkám?” – Kérdezte a Farkas.
– „Szinte semmi – felelt a Kutya – az utast
és koldust kell hogy űzd, ugasd;
hogy nyalj a háznak és legfőképp az uradnak;
ennek nyomán jön a jutalmad,
a sok jó zaba, mit a fizetésed ont,
a galambcsont és a csibecsont
meg a drága simogatások…”
A Farkas szinte sír, úgy tetszik neki, hogy
mily jövő vár rá, milyen álmok –
de meglátja, az Eb nyaka hogy kikopott.
- „Ez mi?” – kérdezi. – „Ez? Semmi.” – „Nono.” – „Csekélység.”
- „Halljuk csak!” – „Hát az örv, melyhez kötve vagyok,
tán az az oka, hogy a szőröm ott kitépték.”
-
„Kötve vagy?! – szól amaz – hát nem jöhetsz-mehetsz
kedvedre?” – „Nem mindig, no de hát mi van abban?”
- „Az, hogy énfelőlem akármennyit ehetsz,
nem maradnék a kéjlakodban,
adna bár a világ kincset, vagyonokat!”
- felelt Farkas mester, s uccu – most is szalad.