Életünkben mindig nagy csodákra vártunk,
S a helyes úttól, sajnos, gyakran messze jártunk.
Kergettük az álmot, melyet más vágyai szőttek,
S bennünk napról napra a kételyek csak nőttek.
Kérdésünkre válasz olyan sokszor nem volt,
Pedig számtalanszor megnyílt felettünk az égbolt.
S akkor kaptunk csodát, mikor nem is kértünk,
Mert mindig volt, ki óvott, s mindent megtett értünk.
Megtanított arra, hogy minden percünk csoda,
A kavics, amin járunk vagy a hosszú utak pora.
Csoda minden lépés, melyet más emberért teszünk,
S a mindennapi étel, amit jó étvággyal eszünk.
Csoda minden fűszál, mely lengedez a réten,
S minden apró felhő, mely táncot lejt az égen.
Csoda minden új nap, hisz új reményt ad élni,
És ennél többet, hidd el, nem lehet már kérni.
Csoda van a kézben, mely betegeket ápol,
S abban is, ki téved, de nem más embert vádol.
Egy csoda minden beteg, éhező vagy árva,
Mert róluk veszünk példát e nagyvilágot járva.
Egy csoda az a dallam, mely könnyekig tud hatni,
S a szív, mely lassan dobban, de mindig képes adni.
Egy csoda az az ember, ki bánatban is remél,
S a szem, mely minden szónál őszintébben beszél.
forrás: Poet.hu
Kapcsolódó hírek:
Mindennapra vers.
Aranyosi Ervin: Karácsonyi kívánságom
Eknéry Lakatos.Szép új hetet..!
Amikor az ember még csak fiatal.