Wass Albert :
A könnycsepp álmodott...... - Vártam reád már ezredévek óta! -
A világ teremtésétől kerestelek!
- Május volt, és megcsókolták egymást. Eztán telt az idő.
Aranyszínűre csodálkoztak a fák, nosztalgiás szelek suhogtak,
és a mezőkön nem volt több virág.
Magában járt a leány a sárga őszi úton,
és lába nyomán sírt a rőt avar.
Szeméből elindult egy csillogó kis könnycsepp,
végigszaladt az arcán
és a földre hullt.
A faleveleken végigpergett, a föld hajszálerein lassan leszivárgott,
amíg egy margaréta gyökeréhez ért. Ott megpihent.
A leány lehajtott fejjel ment tovább az erdőn.
S a könnycsepp álmodott.
Tavasz osont az alvó fák között s a margaréta kicsi gyökerében
fellüktetett az élet.
Fények nyíltak be a föld szívébe, és tündér-gyorsan kitavaszodott.
A margaréta nőtt.
És egy pompás estén, fülemilék éneke mellett,
kinyitotta első fehér virágát.
Egy fiú s egy leány jöttek az úton.
A fiú lehajolt, s letépte a virágot.
A leánynak adta.
Ott álltak egymással szemben.
- Vártam reád már ezredévek óta! -
A világ teremtésétől kerestelek!
- Szemükből ragyogott a március...
A kicsi könnycsepp nem álmodott tovább.
Remény!
Amikor a hóvirágok, kibújnak a földből.
Mikor két szemed, felszárad a könnytől,
Akkor életre kel szívedben, a szerelem,
Mit régen elfeledtél, de ma, újra keresel.
Mit most érzel, holnap már elfogod feledni.
Ami ma fáj elmúlik, ha újra tudsz szeretni.
Az életed mi szomorú volt, vidámnak látod,
Ha újra eljön a remény, párod megtalálod.
Szeress hát élni, mert a létünk gyönyörű,
Akkor is ha szép volt, akkor is ha keserű.
A csalódás után is mindig van, miért élni,
Csak ne felejtsd a szót; remelni lehet...
Kommentáld!