VISSZA JÓZSEFHEZ
"Az éhség pedig
elhatalmazott az országon. És... mondta nékik az õ atyjuk: Menjetek el ismét,
vegyetek nékünk egy kevés eleséget." 1Mózes 43,1-2
József testvérei
eljutottak addig, hogy meglátták életükben a bûnt. Vajon eljutottál-e-már eddig
az elsõ lépésig? Isten kisajtolja belõled azt a mélyen elrejtett dolgot, amit
talán el is felejtettél már. A testvérek már nem csak látják a bûnüket, a
szájukon is kijön valami. Elmondják, hogy egyik testvérük nincs meg. Nem mondják
meg, hogy kútba dobtuk, eladtuk - csak nincs meg. Elõjön valami megszépített
bûn, de ez nem használ semmit. Megint ott az éhség! Megint menni kell Józsefhez,
és most Benjámint is vinni kell. Most Jákób kerül Isten présébe. Hát nem tért
meg Jákób, amikor a Jabbók révénél tusakodott vele Isten? Megtért - de nem
egészen. Megmaradt valami, azért kellett Istennek tovább préselnie. Nem szíve
szerint szomorítja Isten az embert. õ nem gyönyörködik szenvedéseinkben, hiszen
együtt szenved velünk. Jákóbnak elõször Rákhel volt a bálványa. Benjámin
születésénél meg kellett halnia. De maradt József. Mindent érte csinált, õ volt
a kedvenc. Számára József is meghalt. õ nem tudta, hogy él. Jákób keresett egy
harmadik bálványt: Benjámint. Isten ennyire húzza a prést, hogy Benjámint is el
kell vinniük. Gondolj magadra: mi az, amihez életre-halálra ragaszkodsz? Isten
mindenkit belevon cselekvésébe. Isten egyszerre tud sok ezerrel és sok millióval
cselekedni. Mindenki azt kapja, amire szüksége van. Jákób véres döntés elõtt
áll. Éhen halunk, vagy adom Benjámint. Végül kimondja: "Hadd legyek megfosztva."
Uram - odaadom!
Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!
Kommentáld!