A nagyhét virágvasárnaptól húsvétvasárnapig
tart. Virágvasárnapnak nevezzük azt a napot, amikor a bibliai történet
szerint Jézus bevonult Jeruzsálembe, és az emberek pálmaágakat
terítettek elé a földre. Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a
nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben. A a római egyház elnevezése
szerint Dominica palmarum, azaz pálma-vasárnap. Nevét az e napon
szokásos pálmaszentelésről és pálmaágas körmenettől kapta, amit az
egyház Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékére rendelt el. Mivel az
európai országok többségében nincsenek pálmák, az ünnepléskor a
pálmaágakat itt gyakran tiszafa, fűzfa vagy más fák ágaival
helyettesítették. Ezért a szertartást nálunk barkaszentelésnek nevezik.
Csoóri Sándor: Virágvasárnap
Valahol most egy tulipán-szájú,
kicsi szamárka ordibál,
hátára odaképzelem magam
s vagyok Jézus király.
Förgeteg-fehér szilvafák közt
máris a borhegyre megyünk,
hozsannázó bokrok fölött
apostol-felhő jön velünk -- --
Jártak itt ólom-zord hadak,
lánctalpukat a sár fedi,
sisakjukon, mint sastojáson,
tapos a kis csacsi --
Gyerünk, csöpp állat, fönn a pincék
homályában bort nyakalunk
s kőből-kihasított fejű
rokonokkal dúdolgatunk:
Szent István, térdepelj közénk,
magyarok térítő királya,
nagyobb király térített minket,
idők vasából koronája.
De itt vagyunk, de megvagyunk,
nézzük, hogy nő a völgyi búza
s a szőlővirág hogy kígyózik
fölrepedt, égő homlokunkra.
Így éneklünk s az ördöglábú
asztal lesz majd a nagydobunk --
parasztok és Jézus király,
egymást karolva mulatunk.
Kommentáld!