””””Ne akarj a kereszteden könnyíteni”””””

Kemény a harc nehéz a kereszt terhe,
nem bírom már,sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki egyszer meglátod,s megérted hogy mért volt a keresztre szükségképpeni roskad le az út szél kövére.
Bot a kezében,bárcsak célhoz érne,de nem megy tovább,hogy érje el,ha olyan nehéz terheket cipel.


Amikor elindult,erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott,magára maradt szép napolna vége ,keserves árva lesz az öregsége.
Szívében ott a kérdés szüntelen ,mért lett ilyen az út Istenem .
Ahogy töpreng,kicsordul a könnye,és leperdül az útszéli göröngyre.
Aztán elcsendesedik,lehet e ilyen csüggedt ha isten gyermeke.
Magasba emeli tekintetét ,őt majd megérti amit itt nem ért .
Fogja botját elindul vánszorogva ,mintha a domboldalon kunyhó volna.
Oda ér,bemegy,fáradtan lefekszi,a vándorlásból elég volt estig.
Még sokáig eltöpreng bajon,hiányon,míg végül ,elnyomja az álom .
S magát álmában is vándornak látja ,útban a menyei hazába.
A menyei város ragyog feléje,oda igyekszik siet hogy elérje.
Kezében vándorbot vállán keresztyes Keresztyét vállára azt maga isten helyezte.
Siet örömek előre fől ,a messzi ország mint csillag tündököl.
Hősség kasztja,kereszteletlen,útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést néki,súlyos keresztjét őt leteheti.
S ahogy tovább indulna mit vesz észre,tekintete ráesik egy fűrészre,olyan súlyos terheket cipelek jobb ha belőle lefűrészelek.
Mondja magában ,de jó hogy megettem sokkal könnyebb sóhajt elégedetten.
Siet tovább kigyárt elfogy az út s eléri a ragyogó nagykaput,ó már csak egy patak válassza el ,
jön megy a partján hidra mégse lel ,hirtelen eszébe jut keresztje,a túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj nem ér át,hiába provanszálgyűlölőik a lefűrészelt darabja.
Mit tettem kiált,kétségbeesetten,most a cél közelében kell elvesznem .
Mert keresztemet nehéznek találtam s ott áll a parton keserű önvádban.
Azután ujj vándort lát ,mert keresztjéből nem hiányzik semmi mint hídon boldoga át ,mert keresztjéből nem hiányzik semmi mint hídon boldoga át tud rajta menni .
Rálépek éni,reménykedni kezd,az ismeretlen idegen kereszt hátha átsegít,rálép de,reccsen a lába alatt .
Jaj istenem elvesztem uram SEGÍTS!.-Kiált ,és felébred.
még a földön van előtte az élet,csak álom volt a kin a döbbenet.
Megváltó uram köszönöm neked ,keresztemet te adtad ó ne enged hogy egy darabot is lefűrészeljek,amilyenek adtad olyan legyen te vezet át a szenvedéseken.
A te kereszted szerzett üdvösséget ,de mivel az enyémet is kimartad,
te adj erőt kegyelmet nekem ,hordozni mindhalálig csendesen.,,,,,,,,,,,