Van egy szó...
Amit sokszor kimondunk: "ismerlek".
De hányszor mondjuk ki úgy, hogy ez igaz?
Vajon hány embert ismerünk valójában?
És egyáltalán: mit jelent ismerni valakit?
Ha tudom, kik a szüleid, ismerlek?
Ha tudom, mi volt a jeled az óvodában, hogy melyik iskolába jártál, hogy hol dolgozol, akkor ismerlek?
Ha tudom, hol szeretsz nyaralni,
ha tudom, mi a kedvenc ételed, milyen az életed, vajon ismerlek?
Elég ennyi a másik megismeréséhez?
Elég tudni róla néhány, vagy akár minden információt?
Ez lenne egy ember?
Információk halmaza? ...... .....Nem.
Az embert, a másikat, tudással soha nem ismered meg.
Mert a tudás nem ismeret.
És az ismeret nem tudás.
Információd sok embertársadról lehet. De csak keveset ismerhetsz.
Mert azt ismered, akinek a lelkét ismered.
Akinek a lelkében ott vagy, otthon érzed magad,
akinek a mosolyában látod minden érzését, a szívét, a szeretetét.
Ha szavak nélkül is érted őt,
ha pedig szól hozzád,
ez számodra mennyei fuvolák hangja - igen, akkor valóban ismered őt.
És ehhez nincs szükség évekre,
nincs szükség hónapokra, hetekre.
Csak találkozni kell. Vele.
Én ismerlek...
Csitáry-Hock Tamás
Kapcsolódó hírek:
Napi evangélium.
Dömötör Ilona : Hóvirág
Tornóczi Köles Ildikó : Tavasztündér.