Lotti és Kelen a nyári szünet első napját a réten szaladgálva töltötte. A kislány szeretett iskolába járni, mégis örült, hogy mától megkezdődött a vakáció. Ez a kismadarat is boldogsággal töltötte el, hiszen így sokkal több időt tölthettek együtt legjobb barátjával.

Késő délután Lotti a sok játéktól és futástól kimerülten odament a tisztáson található egyetlen fához, hogy a tövében megpihenjen és árnyékra leljen. Aztán egyszer csak megölelte a fa törzsét, majd Kelenre nézett és megkérdezte:

-Szerinted a fák is érzik, ha szeretettel ölelik meg őket?

-Nem tudom, talán igen. – hangzott barátja bizonytalan felelete.

Legnagyobb döbbenetükre ekkor a fa ágai elkezdtek mozogni és szelíden körbefonták a törzset még mindig ölelő kislányt. Majd egy kellemes mély hang szólalt meg:

-Bár kevesen tudják, de mi fák is éppúgy érzünk és értünk, mint ti. Érzem az ölelésed és a szereteted, és hallom azt, amit beszéltek.

Lotti és Kelen csak ámultak némán és nem mertek hinni a szemüknek és a fülüknek. Aztán a meglepetés okozta csendet végül a kislány törte meg, miközben a fa törzsét továbbra is ölelve felnézett a növény tökéletes zöldjére:

-Van kedved mesélni nekünk? Olyan régóta itt magasodsz, biztos olyan sok mindent tudsz. Mindent hallasz és látsz magad körül, hiszen jó magasra nőttél. Mesélj nekünk kérlek! – fogta kérlelőre Lotti.

-Mi érdekel benneteket? – kérdezett vissza a fa.

-Például az, hogy miként éled meg, ha változások vannak körülötted? – tette fel kérdését Kelen.

-Nos rendben. Gyertek, üljetek le az árnyékomba és mesélek egy kicsit erről. – kezdte mondandóját. – A változásokat mindenki másképp éli meg és általában mindenkit kisebb vagy nagyobb mértékben, de próbára tesznek. Sokan kétségbe esnek, hogy a régi, megszokott dolgok eltűnnek és újak jönnek helyettük, amikhez aztán újra alkalmazkodni kell.

-És mit lehet tenni, hogy az átalakulás kevésbé viseljen meg? – kérdezett közbe Kelen.

-Nem kell mást tenni, csak el kell engedni mindent, aminek mennie kell. – adta meg a feleletet a fa. – Átmenetileg káosz és zűrzavar is kialakulhat, amikor a régi értékekhez ragaszkodók még igyekeznek fenntartani életük megszokott részeit. De ezzel nem ijesztgetni szeretnélek benneteket, csak felkészíteni bármilyen fordulatra benneteket.

-Én azt hiszem félek a változásoktól. – mondta kissé remegő hangon a lányka.

-Nem kell. – nyugtatgatta a terebélyes fa. – Gondolj csak bele abba, hogy ti, ha úgy érzitek, hogy bármi veszély fenyeget, akkor összeszeditek a holmitokat és máshova mentek. Én viszont itt maradok minden körülmények között, mégsem félek.

-És ezt hogy csinálod? – érdeklődött őszinte kíváncsisággal a kislány.

Ekkor a fa rájuk nézett és ezt mondta:

„Ha hisztek Istenben és mindabban, amit Ő teremtett, akkor abban is hinnetek kell, hogy a nehéz időkben is veletek marad és segít titeket. És ha az önzés helyett egymás segítése vezeti tetteiteket, akkor egyszer, ha eljön az ideje, ti is részesedhettek az örök boldogságot jelentő Isteni kegyben. Addig pedig fogadjátok el, hogy minden úgy alakul életetekben, ahogy annak lennie kell, hiszen mindannyian tudjuk, hogy nincsenek véletlenek.”

Miután a fa befejezte mondanivalóját, Lotti és Kelen csak ültek némán. Tudták, hogy most olyan bölcs gondolatot hallottak, amit mélyen a szívükbe kell zárniuk, hogy onnan bármikor elővehessék, ha szükségét érzik.

Közben úgy elrepült az idő, hogy észre sem vették és már kezdett alkonyodni. A fa megköszönte a kislánynak és barátjának a társaságot, majd útjukra eresztette őket. A két jóbarát hazasétált a tisztásról, de közben nem beszéltek, annyira a hatása alatt álltak még annak, amit az imént hallottak. És bár tartottak kicsit a változásoktól, ugyanakkor azt is tudták, hogy a fának mindenben igaza van és megnyugtatta őket a tudat, hogy Isten mindig, minden körülmények között velük van.

Forrás:Internet.