Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön. (1Kor 11,26)
A legtöbb kultúrában a halálraítélt foglyok a józan
ész határain belül bármit kérhetnek az utolsó vacsorájukon. A kívánságuk
gyakran igen különös: taco, sült okra, vagy egy fél torta. De néha
egészen szokványos: sült hús, csirke, vagy jégkrém. Sokszor
elgondolkozom azon, milyen lenne az utolsó vacsorámat elfogyasztani, és
vajon mit kérnék utoljára.
Jézus még az utolsó vacsoráján is a tanítványait tanítgatta; a
kenyér és bor segítségével igyekezett rávezetni őket arra, amit nem
akartak elfogadni: ő meg fog halni. De nem értették üzenetének
horderejét egészen a kereszthaláláig és dicsőséges feltámadásáig. Mi,
keresztyének még évszázadokkal később is ünnepeljük az úrvacsorát,
emlékezve, mit tett Jézus értünk.
Mi lenne, ha legközelebb, amikor leülünk enni, elképzelnénk, hogy ez
az utolsó vacsoránk? Talán a nap hátralevő része többet jelentene
utána. Sőt, lehet, hogy bátrabban beszélnénk Megváltónkról, aki az
utolsó leheletével is ránk gondolt. Milyen csodálatos ajándékot adott
nekünk! Miért nem osztjuk meg másokkal?
Imádság: Drága Atyánk, segíts mindig emlékeznünk az áldozatra, amit húsvétkor tettél értünk. Ámen
Kapcsolódó hírek:
Jobbulást
MEGBECSÜLÉS.
Levél Billynek, a bohócnak
Ma olvastam. Mt 14,22-33.