Csendes kis kápolnában térdre ereszkedek,
Mély sóhajom gyöngyei arcomon peregnek.
Szeretett Istenem, hozzád küldöm fohászom,
Könnyem cseppjeit a betegekért hullajtom.
Látod, mennyi ember kiált új reményekért?
A porba hullt, de mégis értékes életért?
Csodás álmokból szőtt, varázslatos célokért?
Egy jó szóért, segítő kézért, szeretetért?
Adj hitet és elég erőt, kérlek Istenem!
Nem lehet, hogy bárki méltatlanul elvesszen!
Nehéz az út, mit nemes küldetésként kaptunk,
Hibáztunk sokszor, de kínnal el nem bukhatunk!
Oldozd fel a betegség fájó kötelékét,
Add vissza az elesettek szép reménységét!
Tegyél áldott csodákat dicső kegyelmeddel,
Cseréld fel a sorvadást viruló élettel!
A virágok özöne kertekben pompázzon,
S ne a könnyáztatta temetőben nyíljon!
Add, hogy a kéz szeretve fogjon másik kezet,
Felemelve egymást, tegyenek lépéseket!
Engedd a szív arcát egy másikban látni meg,
Ne legyen egy szem sem, mi a sötétben mereng!
Gyújts a homályban apró, szelíd mécseseket,
Mely utat bevilágítva hozzád elvezet!
Éreztesd, hogy minden lélek fény és szeretet,
Ki gyermekedként boldog életre született!
Áld meg, kit gyötör a kór, ereje elveszett,
Ápold irgalommal, már eleget szenvedett!
Hálát adok Szent Atyám, hogy ajtót nyitottál,
Magadhoz engedtél és békességet adtál.
Könyörgő szavaimmal hozzád fordulhattam,
Az esendő emberekért imát mondhattam.
Köszönöm. Ámen.
Kapcsolódó hírek:
Ősz.Árvai Attila
A szeretet fénye.Aranyosi Ervin.
ŐSZI GONDOLAT.
Sándor Gyula: Ne sírj kicsim, ne sírj!Megható történet.