Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. (Kol 3,3)
Ausztráliában, Victoriában jártunk, ahol egy tűz
pusztította területet fedeztünk fel. Egyszerűen nem tudtam megszokni a
látványt: feketére égett csupasz fák, kísérteties erdők tele megégett és
hámló kérgű fákkal. Ugyanakkor az újjáéledés nagyszerű jelei voltak rám
legnagyobb hatással. Találtunk ugyanis egy üreges, kívül-belül fekete
fát is, amelyen - megdöbbenve láttam - a halott csonk sebén egy új fa
nőtt ki. A feltámadás élő példája volt ez.
Ehhez kapcsolódik saját élettapasztalatom. Én is éreztem már magamat
lesújtva a körülmények miatt. Amikor gyász, betegség, depresszió vagy
kétség szakad ránk, s elveszettnek érezzük magunkat, a szép bővelkedő
élet múltbéli emléknek tűnik. Csak hinni Jézusban, ujjunk hegyével is
kapaszkodni - már ez kimerítheti minden energiánkat.
Az a kiégett fa élettelennek tűnt, mégis mélyen, nem látható helyen
az élet várakozott, készen arra, hogy előtörjön. Mindegy, hogyan érezzük
magunkat, mindegy, hogy mennyire lehetetlennek tűnik, a feltámadás
lehetséges.
Imádság: Istenünk, küldd Lelkedet, hogy erősítse az erőtleneket, hozzon békét a békétleneknek és adjon reménységet a csüggedőknek! Ámen.
Jövőnk Isten kezében van.
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKRE RÁTÖRT A REMÉNYTELENSÉG!
Kommentáld!