Mindennapok .

TÁVLATOK

12 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. (Róm 8,18)

Dédnagyapám arca mindig ráncokba fut, amikor nevet. Kék szemei ilyenkor egy pajkos iskolásfiú tekintetét tükrözik. A közel száz év tapasztalata, személyes tragédiák és történelmi katasztrófák formálták az életről alkotott képét.
Amikor csalódásaimról beszélek neki, egy kósza fejbiccentéssel veszi tudomásul. Dédnagyapám válaszai mindig gyengédséget hordoznak, ami gyakran az idős kor velejárója. "Nos" - ezzel a fordulattal kezd el beszélni, majd szünetet tart, hogy gondolatait helyes módon sorba vegye. Napi aggodalmaim gyorsan eltűnő gondolatokká válnak majd, - bíztat gyakran. Nem veszi félvállról problémáimat, egyszerűen más látószögből nézi őket. Bölcsessége és lelki békessége abból fakad, hogy Istent mindig hűségesnek tapasztalta meg.
Teremtőnk gondolatainak távlatai sokkal messzebbre nyúlnak vissza a dédnagyapáénál. Nem 1913-ban kezdődtek. Isten távlatai mindig léteztek, örökkévalóak. Isten nem kicsinyli le harcainkat és fájdalmainkat, hanem az örökkévalóság fényében látja azokat. Amikor nem értjük, miért nem úgy cselekszik, ahogyan kérjük, a Szentírás arra bátorít, bízzunk benne.

Imádság: Atyánk, köszönjük, hogy téged nem korlátoz az időhöz kötött emberi perspektíva. Emlékeztess bölcsességedre és szeretetedre, mélyítsd bizalmunkat irántad. Ámen.

Ha bízunk Isten távlataiban, megtapasztaljuk békességét.

IMÁDKOZZUNK LELKI ELÖLJÁRÓINKÉRT!

Címkék: minden napjaink