anító bölcs történet az élet értelméről: vajon fontosabb e a gazdagság a lelki kincsek gyűjtésénél?Ekkor így szólt hozzá valaki a sokaságból:„Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!”De ő így válaszolt:
- „Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?” - azután ezt mondta nekik:Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.”Aztán példázatot mondott nekik: „Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szóltEzt
teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be
minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok
javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki:
Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?
" Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.”
A történetet olvasva az emberben felmerül egy alapvető kérdés: életét mi tartja meg? A földön megszerzett anyagi
javak, melyek pillanatnyi kielégülést, örömérzést okoznak, bár
fenntartásuk sokszor kétséggel töltik el az embert, s önmagát kelepcébe
zárja? Vagy olyan maradandó lelki
kincsek gyűjtése, melyek birtokában képes pozitívan felelni az élet
folyamatos változásaira, képes másokkal együttműködve meglelni
nyugalmát, s elérni a hőn áhított szabadságot, lelkifelemelkedést?
Kommentáld!