A plébános úr Kárpátalja egyik kisvárosában szolgált még a háború előtt.
Húsvét reggelén, amikor a zsúfolt templomban felment a
szószékre prédikálni, egy üres és rozsdás kalitkát vitt magával
és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és
kíváncsian vártuk, mi lesz ebből. Az atya elkezdte a prédikációt:

"Amikor tegnap végigmentem a Fő utcán, szembe jött velem egy fiatal
gyerek, kezében lóbálta ezt a kalitkát. A kalitka alján három kis
vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől.

Megállítottam a fiút és megkérdeztem:
- Hát te mit viszel magaddal?
- Csak ezt a három nyamvadt madarat - felelte.
- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdeztem.
- Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem
őket,kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket.
Élvezni fogom.
- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?
- Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a
madárhúst. Megetetem őket velük.
Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?

- Nem kellenek magának ezek a madarak, atya. Hiszen ezek csak nyamvadt
mezei verebek. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.

- Mennyit kérsz értük? - kérdeztem ismét.

A fiú végigmért, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat:
tíz pengő. Kivettem a zsebemből a tíz pengőt, odaadtam a gyereknek. A
fiú letette a kalitkát a földre és elfutott, nehogy meggondoljam
magam.

Én pedig felemeltem a kalitkát, elvittem a közeli parkba, ott
letettem, kinyitottam az ajtaját és szabadon engedtem a madarakat.''

Miután a plébános úr elmondta a kalitka történetét, kicsi szünetet
tartott és egy másik történetbe kezdett:

"Egy nap a Sátán és Jézus találkoztak. A Sátán épp az Édenkertből jött
és büszkén dicsekedett:
- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam
nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni.
Mind az enyémek!
- Mit akarsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.
- Szórakozok velük. Megtanítom őket, hogy a test élvezetéhez nem kell
szerelem, megtanítom őket az élvezetek minden formájára, hogy
részegeskedjenek és kábítószerekkel éljenek, utána feldühítem őket és
arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást, meg arra is,
hogy minél hatásosabb fegyvereket készítsenek és azokkal öljék
egymást. Én pedig remekül szórakozom majd - mondta a Sátán.
- És mit csinálsz majd velük, ha megunod a játékot?
- Ó, roppant egyszerű - felelte a Sátán. - Megölöm őket.
Jézus hallgatott egy kicsit, mintha elgondolkodott volna.
- Mit kérsz értük? - kérdezte a Sátántól.
A Sátán fölnevetett.
- Nem kellenek neked az emberek! Nem jók ezek semmire! Megveszed őket,
ők pedig csak gyűlölni fognak érte. Leköpnek, megátkoznak és ellened
fordulnak. Nem kellenek ők neked!
- Mit kérsz értük? - kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson és amikor megszólalt, a hangja hidegen csengett:
- A véredet, a könnyeidet és az életedet!
Jézus így szólt:
- Megegyeztünk! - és kifizette az árat..."

Ekkor a plébános úr fogta a kalitkát, és amit még nem tett soha,
a szentmise kellős közepén kiment a templomból a sekrestyébe.

Mi pedig ott ültünk némán hosszú perceken át.