Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya
Ünnepe: október 8.

Szent István király felajánlása óta nagyasszonyunknak tiszteljük a Szűzanyát. XIII. Leó pápa engedélyezte a külön ünnepet népünk számára. Máriának felajánlott nemzet vagyunk, Mária közbenjárását kérjük és tapasztaljuk életutunkon. Köszönjük meg ezt Istennek a mai napon. 

Istennek, Jézus Krisztusnak anyja: Magyarország Pátrónája, Védôasszonya. Az ország az Ô ajándéka, de Sz István végrendeletével öröksége, családja és birtoka is... Meggyökerezett tiszteletét hirdetik az ország alkotmányjogi kincsei: a Szentkorona, a koronázó palást, az országzászló is. Ezen a Mária-kép jóval idôsebb, mint lobogónk hármas színe. Pecsétjeink, bélyegeink, okleveleink, Máriás pénzünk, hónapjaink, szombatjaink,... harckiáltásaink (,,a harci Jézus-Mária'', Ady) -- és munkakezdô fohászaink róla beszélnek. Egyetemünk, (az alapító) Pázmány Péter szerint, az Ô csarnoka. -- Tisztelôi, vallói közt vannak királyaink: Sz István, Sz László, IV. Béla, III. Endre, Károly Róbert, Nagy Lajos, II. és III. Ferdinánd, III. Károly, Mária Terézia; nagyjaink: Sz Gellért, Hunyadi (ki kardja markolatára a szentolvasót fűzte), Báthory, Esterházyak, Pálffyak, Koháry, Zrínyiek, II. Rákóczi Ferenc.
Buda visszafoglalásakor a vár fokára Szűz Máriás zászlót tűzött az elsôként felkúszó magyar Mária-kongreganista Petneházy Dávid. Az országot hivatalosan felajánlották a Nagyasszonynak 1038-, 1317-, 1693- és 1896-ban. -- Olyan útmutatóink, tanítóink oltották szívünkbe nevét, mint Sz Gellért, Bd Temesvári Pelbárt, Pázmány, Prohászka, Tóth Tihamér, Bangha. A magyar költészet, ima- és énekvilág, számtalan Mária-kegyhelyünk és zarándoklaink, a nép áhítata beszél róla.
 A nemzet létkérdése: a ,,lenni vagy nem lenni'' felörvénylett elôtte mindegyre: a kereszténység fölvételén, mikor István és Gellért emelte magasra Nagyasszonyunk tiszteletét; Muhinál és Mohácsnál és végig dúlásokon, mikor népünk százezreit vitték rabszolgának, hullottak el a hit védelmében... ,,Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról!''

Az ország pénze 1848-ig Mária képét viseli. Protestáns erdélyi fejedelmeink, Bocskay, Bethlen, a két Rákóczi György csakúgy Máriásokat veretnek, mint a katolikus II. Rákóczi Ferenc. Amikor ô megindul hadaival ,,Istenért és szabadságért'', Máriás zászlók alatt vonul, pedig kurucai többsége nem-katolikus. Kiáltványa, a Recrudescunt 100 sérelme közt ott van, hogy Bécs elvitte a pócsi könnyezô Mária-képet, s már nem imádkozhat elôtte a magyar. Ezt a kiáltványt a nem-katolikus Ráday Pál szövegezi! A nagyhatalmú Szűzhöz esdekelt gyönge esendô népünk szüntelen: Élet, édesség, reménység. (Mindszenty József 1946. május 25-i Mária-évi beszédébôl)

Ilyen 900 éves töretlen nemzeti hagyományt szentesített hivatalosan is XIII. Leó pápa, mikor 1896-ban, a honfoglalás ezeréves évfordulóján, ,,Magyarok Nagyasszonya'' ünnepet rendelt el október 8-ra. Azelôtt augusztus 15-én, ,,Nagyboldogasszony''-kor ülték (mint neve is jelzi), mert 1038. augusztus 15-én halt meg Sz István, koronáját és országát Isten Anyja, Mária oltalmába ajánlva. Immár ezer év -- és ezer évi fönnmaradásunk -- a bizonysága, hogy a Szűzanya ezt elfogadta, vállalta.

Imák a hazáért.

 Mindenható, örök Isten! kérlek, ôrizd meg kedves magyar hazánkat minden külsô és belsô veszedelemtôl, és a boldogságos, mindenkoron szeplôtelen Szűz Máriának, Magyarország Nagyasszonyának, Szent Péter és Pál apostoloknak, Szent István elsô apostoli királyunknak és minden szenteidnek könyörgése által adj magyar népednek egyességet és békességet; távolíts el tôlünk minden háborúságot és tévelygést, hogy Anyaszentegyházadnak hite szerint neked mindvégiglen bátorságos szabadsággal szolgáljon. A mi urunk Jézus Krisztus által. Amen. (Sík: DB, 855)

Emlékezzél meg Istennek dicsôséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária! emlékezzél meg örökségedrôl, melyet hű szolgád, elsô királyunk és apostolunk, Szent István neked fölajánlott és végrendeletében neked hagyott. Tekints kegyes arccal országodra és dicsô érdemeid által légy szószólónk és közbenjárónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Amen. (Esterházy Pál imája, Sík: DB 858)

Virrasszunk!

 Mi, a magyar fajnak egyes tagjai, akik egész éltükön keresztül szolgáltuk a nemzetiség és szabadság angyalát és semmi nem törhette meg szent hitünket, hogy egykor bizonyosan kimondhatatlan nemzeti díszre fog virulni a magyarság, mi ne gyengüljünk gyáva panaszra, habár létünk Istene csak áltatás lett volna is.
 Álljunk ki -- keblünket kettôztetett erôre lelkesítve -- mindnyájan a gátra és akár volna most utolsó óránk, akár csak most fakadna nemzeti létünk szebb hajnala: ,,virrasszunk!''... ...Valóban virrasztanunk kell!

Virrasszunk pedig azért, nehogy pompás és hízelgô, de csak csábeszmékkel teljes szavakkal a maga legnagyobb kárára a sokaság a józanság útjából elcsábíttassék!
 Virrasszunk, nehogy gyengéinek hízelegve, restségének tömjénezve, vérét felizgatva, indulatosságát felhasználva, álpróféták a közelégedetlenség mérgét a közösség közé hintsék!
 Virrasszunk, nehogy hetvenkedések és minden érdekek egymás ellen és tűhegyre állítása által tökéletes forrásnak induljon a magyarság, és az egyesség isten-angyala helyett a viszálykodás ármánya üsse fel köztünk tanyáját!

Virrasszunk, nehogy büntetlenül emelhesse fel parancsoló szavát köztünk a felszínes elbizakodás, s gôgjében büntetlenül ne tiporhassa mindazt, mit a szerényebb, de éppen olyan ôszinte, sôt tán ôszintébb hazafinak keble rejt!
 Virrasszunk, nehogy felbôszült garaboncként szilaj erôvel ostoroztassanak honunk külön ajkú népei a magyarság megkedveltetésére, hanem annyira becsülje meg a magyar magamagát és másokat s a csinosodás, értelmi súly és jóízlés annyi bájával fogja magát körül, hogy erkölcsi erôvel vonzza magához a honnak különféle felekezeteit!

Virrasszunk végre, nehogy rögtönzés, minden ok nélkül való gyanúsítás, ijesztgetés, és durva erôszak legyenek a megbecsült hazafiság jelei, hanem csak a tűrnitudás, mérséklet, józan tapintat és mély bölcsesség nyerje bérül a polgári érdemkoszorút! (Széchenyi könyörgése, Sík: DB, 853)

Különleges ünnepünk ez a mai. A Szűzanya ugyan mindannyiunk mennyei
Édesanyja, de ránk magyarokra megkülönböztetett szeretettel tekint. Amióta Szent István király elsőként a világon felajánlotta Neki az országot, "emlékezete él minden idők nemzedékeiben". Csak rajta keresztül juthatunk el "az istenfélelemnek, megismerésnek" útjára, ő mutat be minket Szent Fiának. Talán sokszor hallottuk, de most fájón érezzük, hogy sose volt nagyobb szükség Mária közbenjárására, védelmére népünknek, mint most. Kövessük az ő példáját engedelmességben, szelídségben, imádságban, a rászorulók felé forduló szeretetben!  Figyeljük üzeneteit, hiszen "aki rám hallgat, meg nem szégyenül."

Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj értettünk!

forrás: magvető