Mint láttuk az uradalmi és a paraszti szőlőkben nagy különbség mutatkozott a szüretelés és a must kezeléséenek technikájában. Az uradalmi szőlőkben a pincetechnika, a szűrési, fejtési eljárások sokat fejlődtek, a vincellérek, pincemesterek értették a dolgukat, s a szüretet is megfelelő időben kezdték meg, a XVIII. századtól már mindenhol ügyeletek a különböző érettségi fokú szőlők, külön szütetelésére.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A jobbágyi, majd paraszti gazdaságokban ez még jócskán váratott magára. A technológiai hiányosságok részben az ismeretek, s részben a pénügyi lehetőségek korlátozottságában keresendők.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindazonáltal a szüret valóban ünnep volt, akár a nagybirtokokon, akár a kisbirokosok szőlőhegyein. A munkák végeztével következtek az ünnepi felvonulások, szüreti bálok. Ezeknek minden bizonnyal ókori eredetük lehetett, s valószínűleg a görög-római kultúrkörbe vezetnek vissza bennünket. Dionüsszosz és a Bacchus kultusza a kereszténységben is tovább élt, igaz lényegesen szolidabb formában. Erre utalnak a felcicomázott lovaskocsik, a maskarába öltözött lányok-fiúk felvonulása, s sokhelyen Európában és Magyarországon feltűnik Bacchus is, mint szobor vagy beöltöztetett személy. Tokaj környékén a szüreti felvonulásokon Bacchust például "Baksus" néven magyaros öltözetben, hordóra ültetve hordozták végig az utcán. Szűkebb pátriámban, Győr közelében, a szüreti felvonulásokon a lányok fiúnak, a fiúk lánynak öltöznek, az utcán mindenfelé, maskarás fiatalok korommal kenik be az arra járó , mit sem sejtő járókelők arcát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A felvonulásból nem maradhat el egy kisebb zenekar sem, hogy a talpalávaló se hiányozzon, s a menetet gyakran vezette fel egy hosszú rúdra felakasztott szőlőből készített hatalmas fonat, amely egyértelműen bibliai utalás, s a bőséget, jólétet szimbolizálta. A történet lényege, hogy a Kánaán felé közeledő zsidók követei, rudakra aggatott óriási szőlőfürtöket vittek Mózes elé, ezzel is bizonyítva termékeny területre értek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szüreti felvonulást és az egész szüreti időszakot önfeledt szüreti bál zárta le, amely méltóképp fejezte ki a nép életszeretetét, élni akarását. A korábban említett szőlőfonatokat a bálban ügyes "tolvajok" dézsmálták, illő volt ugyanis a Kedvesnek néhány szemet a kiállított füzérből megszerezni. Ha az illető lebukott és észrevették zálogot fizetett, sok helyen pedig vicces feladatokat kellett teljesítenie.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hasonlóan vidáman teltek a tehetősebb gazdák szőlőszüretei. Az uradalmi szőlőkben, később a híres emberek, írók, költők, politikusok szőlőiben hagyománnyá váltak a szüreti összejövetelek, ahol a sok dolgos kéz igénye inkább csak ürügy volt a vidám, de néha nagy horderejű közéleti találkozók megrendezésére. A Balaton mellett, a főváros környékén gyakoriak voltak az efféle mulatságok. Híresek voltak Jókai Mór, Fáy András, Blaha Lujza...stb. szüreti találkozói, ahol a kor nagyjai gyűltek össze, akár több napon keresztül is, és természetesen zenével, tánccal, lakomákkal és kötetlen beszélgetésekkel múlatták az időt.