Imádkozva nyújtom feléd kezem.

Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint kiszikkadt föld. (Zsolt 143,6) A valaha buzgó imaélet "aszályossá" válik. Üdvösségünkben szerzett örömünket a stressz és a frusztráció kezdi ki. Ezekben az időszakokban lelkünk úgy szomjazik, "mint a kiszáradt föld."
Jézus megígérte nekünk a mai igében, hogy a lelki szomjúságot Isten élő vizével kiolthatjuk, amikor a száraz, töredezett, irritált lelkünket megmártogatjuk benne. Ahogy közelebb kerülünk hozzá, és elmélyítjük a kapcsolatunkat az élő Istennel, élő víz folyamai töltenek fel bennünket, és nem szomjazunk meg többé. (Jn 4,13-14) Imádság: Drága Atyánk, szerető Urunk, segíts meríteni abból az élő vízből, amit egyedül tőled kaphatunk. Ámen.

                                             A kútnál.

Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj innom!" Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet." Az asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?" Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne."

Jn 4,7-14.

"Tudom, hogy Messiás jő (aki Krisztusnak mondatik), mikor az eljő, megjelent nékünk mindent." (4,25) Annyira nagy dolog ez számomra, hogy nem tudom elfogadni, csak akkor, ha az Isten küldötte mondja ezt.

"Mondta neki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek." (4,26)

Az asszony fejében hirtelen összeálltak a mozaikdarabok, és örömében, az edényét ottfelejtve a városba szaladt - o, aki korábban kerülte az embereket. Ott mindenkinek boldogan újságolta, hogy megtalálta a Messiást. Nem elméleteket, nem tanokat, hanem az Isten küldöttét. Jézusnak elfelejtett vizet adni. De úgy tűnik, hogy o ezt nem vette zokon.

Kérlek, Uram, csillapítsd a szomjúságom és éhségem! Mert egyedül Te tudod.De ehhez keresnem kell Téged.