és mindig az értelmet kerestem a világbanmég a gyötrelmes törvényeket is megértettemúgy szerettem: az ajkam szárazra perzselődöttmegfoghatatlan árnyakkal sohasem játszottamakkor is hittem ha egy porszem sem mozdult értemmég ha az éjnél is keményebb volt a sötétségha a vaskályhák fázó énekét is hallgattammég ha a tél formátlan lihegéssé is omlottmit kellett volna még tennem? mit kellett volna még?
Szerettem a rózsákat, ahogy a parti fákatahogy a napfényt az aranyló nyárfák dús lombjánahogy a holdsugarat a sápadt homlokávala szenvedés szálkás emlékké nem kövült bennemsosem voltam sunyi tolvaj vagy gyáva patkánya szívem csak örülni tudott de pusztulni nemakkor is csodáltam az urat ha nem értettemés úgy tértem meg hozzá ahogy a szél a fáhozelébe terítettem szívem piros szőnyegétmit kellett volna még tennem? mit kellett volna még?
Nem voltam kapzsi koldus aki új nyomort szerezféltéglával nem vertem szét egy varjú fejét sembelém volt kovácsolva a végtelen szeretetaz állkapcsom sohasem fájt idegen beszédtőlegyütt rohantam sok sok sok elszabadult nyárralés próbáltam megküzdeni a megveszett téllelházat építettem, és úsztam az árral szembenszínházba jártam, gyereket neveltem, üzletetnyitottam, felvettem az arcomra az álarcommit kellett volna még tennem? mit kellett volna még?
Szerettem a padláson a szénát, fán a kérget,a földben a rögöket, az úton a köveket,a mész savanyú szagát, az égre törő füstöt,a mezőkön szálló éneket, az esti szellőhollószárnyát, az incselkedő pajkos álmokat,az éneklő erdőket, a kék virágok táncát,az áttetsző hegyeket, a széltől tágas eget,a madarak röptét, a föld lélegzetvételét,csillagokban alvó gyermekek arcán a tiszta reménytmit kellett volna még tennem? mit kellett volna még?
Láttam a földbevert eget, a sóhajok tüzétláttam az eltört arcokra égett verítéketláttam görnyedő hátakat tüzes keresztekkelláttam a halottak ködéből felkelő napotláttam az ég tüzes hálójában vergődő fákatláttam a hamut, -a csontokat elsodró vizetláttam elrohadó zászlókat, - egyenruhákatés hallottam a földekre zuhanó kiáltástmit kellett volna még tennem? mit kellett volna még?
Szerettem a csalfa köd-eget, száz csillag enyheképét, és dalolni tudtam a bánatok felettharagosan sohasem bámultam az égre fölalávetettem magam az időnek, havontacseréltem a villamosbérletemben a szelvénytaz utcákon végig fütyörészve vígan jártamborral és széllel eltelve táncra is perdültemön-véremből nem fontam koszorút homlokomrahabossá nem hagytam főni magamban a mérgetmit kellett volna még tennem? mit kellett volna még?
Nem loptam, nem ordítottam, nem toporzékoltamjól ismertem a párzások fullasztó nyomorátjól ismertem a szikkadt föld tüzes leheletétés láttam nyári estéken a részeg lepkéketaz űrhajókat az égen, a Göncölszekeretnem hagytam elszenesedni számban a nyelvemetmert hittem a megváltás csodáit, és mert hittemhogy számomra is akadhat emberi kegyelemnem tagadtam meg a szellemet és a szerelmetmit kellett volna még tennem? mit kellett volna még?