Kapcsolataink azért nem tartósak, mert nem a szívünkkel látunk. Mert
látunk az eszünkkel, az érzéseinkkel és a szenvedélyeinkkel. Látunk a
vágyainkkal, az ösztöneinkkel és a szemünkkel. Látunk az ujjunk hegyével
és a nemi szervünkkel. Erre mind szükség van.
Sokféle szemünk van, biztos tapasztaltad, de ezek a nézések hamar
elmúlnak. Az eszem arra kíváncsi, hogy ki tudok-e jönni veled, s
egyeztetni tudjuk-e az érdekeinket. A vágyam azt kérdi, hogy jó lesz-e
veled. Az érzékeim azt tapogatják, hogy milyen a lényed, a tested
sugárzása. A nemi szervemmel azt látom, hogy kívánlak-e.
Mindegyik szemem jól lát - a maga optikája szerint -, de ha csak egy
kicsit is távolodsz tőlem, máris másképp tűnsz fel előttem. Nem vágyódom
rád, nem kívánlak már. Nem azt gondolom, amit te - másképp látlak
egészen. Mások lettek az érdekeim. Megváltozott a szemléletem.
Megöregedtél - és hol van már az ölelések öröme? Elmúltak. Minden
változik: a testünk, a világfelfogásunk, az érzéseink. Megöregszünk,
megkopunk, elfáradunk. Bölcsebbek vagy butábbak leszünk. Egyetlen valami
nem változik: a szív optikája.
Ha a szívemmel láttalak meg, akkor nagyon messze láttam benned és
nagyon magasra. Olyasmit vettem észre, amin nem fogott az évek múlása.
Ugye tudod, hogy csak így lehet tartós egy párkapcsolat? Ha a szívünkkel
látjuk egymást. Nem elég, hogy "szeretlek".
Minden szememmel tudtalak szeretni. Az érzéseimmel, érzékeimmel és az
eszemmel is. Nem elég. Az is kell, hogy SZERESSELEK. Így, nagybetűvel.
Ritka manapság. Nagyon ritka.
Kapcsolódó hírek:
SZERELEM HULLÁM HOSSZÁN.