Szent József igaz ember volt – Mária magányban hordozta titkait.

Mt 1,16. 18-21. 24

Azt szeretnénk világosabban látni, hogy a Biblia miért nevezi Józsefet igaz embernek, ezért ezt a megállapítást tartva szem előtt, vegyük sorra azokat az eseményeket, amiket az evangéliumban hallottunk, miközben félszemmel nézzük Máriát és az Úr Jézust is. József minden bizonnyal az ószövetségi törvényeket tisztelő, imádságos lelkületű ember volt, ismerhette a prófétáknak, a várva-várt Messiásra vonatkozó jövendöléseit. Még a törvény embere, de amikor nehéz helyzetben döntenie kell, megelőlegezve az Újszövetséget, a szívére hallgat, és a szigorú, büntető törvénnyel szemben az isteni irgalmasságban és a megbocsátásban fedezi fel Isten akaratát.
.
József igaz volta messze áll, a Jézussal vitatkozó farizeusokétól, mivel ő magát nem látta és nem tartotta igaznak, hanem az irgalmas Istent, és amikor cselekednie kellett, nem a törvényre nézett, ahogyan ezt a farizeusok tették, hanem a törvény alkotójára, akiről tudta, hogy emberszerető és végtelenül irgalmas a bűnösök felé. József azért volt igaz ember, mert élő reménységgel várta az Igazat, aki már Mária méhében közel volt hozzá. Mint ahogy Mária méhéből kiáradt a magzati Jézusból a Szentlélek Erzsébetre és magzatára, a kis keresztelő Jánosra, éppúgy áradhatott ki a kis Jézus igaz volta Józsefre, és így segített neki a döntésben.

MIELŐTT EGYBEKELTEK VOLNA:

Zsidó szokás volt, hogy a fiatalok házasságkötését a szülők rendezték el egymás közti egyezkedés és szerződéskötés során. Miután a szerződést megkötötték, a fiatalokat házaspárnak tekintették, és férjnek illetve feleségnek nevezték őket. Ugyanakkor még nem kezdődött meg házaséletük, hanem mindketten továbbra is szüleiknél laktak egy éven át. Ez kellett ahhoz, hogy a menyasszony bizonyítsa tisztaságára tett ígéretét. Ha ez idő alatt a lány terhesnek bizonyult, akkor nyilvánvalóan nem volt tiszta erkölcsileg, hanem hűtlenül szexuális kapcsolatba keveredett. Ha ezt a férje nem volt hajlandó elviselni, a házasságkötés érvényét veszítette. Ha viszont tisztának bizonyult az egy éves próbaidő alatt a menyasszony, akkor a férj elment a felesége szüleinek házába, és nagy ünneplő tömeg kíséretében a saját otthonába vezette menyasszonyát. Ott, és akkor kezdődött el együttes házaséletük azzal, hogy testileg is eggyé lettek. Természetesen olyan eset is lehetséges volt, hogy a fiatal jegyesek rögtön az eljegyzés után összeköltöztek, nem várták meg az egy éves próbaidőt, mert megbíztak egymás tisztaságában, és akkor joguk volt házas együttlétre is.

MÁRIA GYERMEKET FOGANT:

József szívét mérhetetlen fájdalom szorította össze, amikor látta, hogy jegyese, Mária áldott állapotban van. Ő nem beszélt azzal az angyallal, aki Máriának –a meddő Erzsébet áldott állapotára célozva, magyarázatul- azt mondta, hogy Istennek minden lehetséges. Az egész Bibliában sem található hasonló eset, amikor egy nő, férfi közbejötte nélkül, csak úgy a Lélek által áldott állapotba kerül. Nem csoda, hogy Józsefnek sem jutott eszébe ez a mentő ötlet. József csak azt tudta biztosan, hogy a gyermek nem tőle van, hanem valaki mástól. Bár ő még így is nagyon szerette Máriát, de annyit megértett az egészből, hogy Mária más valakit szeret. Joggal gondolhatta József, hogy akkor azzal legyen boldog, ő félreáll az útból. A nagy kérdés az volt, hogy ezt miként tegye. A törvény az ilyen esetet egyértelműen házasságtörésnek tartja, amiért halálbüntetés járt. József, mint igaz és irgalmas szívű szerelmes úgy döntött, hogy nem fog nyilvános botrányt előidézni azzal, hogy Máriát a városkapunál lévő bíróság elé citálja állapotának kivizsgálására. Ehelyett titokban fogja elbocsátani, jóllehet ezzel cinkostársa lesz a bűnösnek, akit föl kellett volna jelentenie.

AMÍG EZEN TÖPRENGETT:

az angyal nemcsak Józsefnek nevezi, hanem Dávid fiának is. Ez a megszólítás azt célozza, hogy felidézze benne királyi származásának tudatát, és felkészítse őt Izrael Messiás Királyának váratlan eljövetelére, hogy ne legyenek kétségei Máriával való házassága miatt. Akit az Úr szeret, álmában is elhalmozza javaival (127. Zsolt 2,b).

NE FÉLJ ATTÓL, HOGY FELESÉGÜL VEDD MÁRIÁT:

József, az angyal közbelépésének eredményeként feladta azt a tervét, hogy elválik Máriától. Csak az igazak képesek felülbírálni saját korábbi elképzelésüket, és minden ellenvetés nélkül elfogadni Isten üzenetét, bárhonnan is jön az. „Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala mondta neki.”

Lk 1,26-38: Mária hitét Isten próbára tette.

Ahogyan Ábrahámot a hit atyjának nevezhetjük, Isten választott népe születésének hajnalán, mert Isten hívó szavának engedelmeskedve otthagyta addigi hazáját, mindenét, és elfoglalta a számára kijelölt helyet; ugyanúgy, vagy még inkább nevezhetjük Máriát a hit anyjának, Isten új választott népe, az egész emberiség megváltásának hajnalán, mert az Úr angyala üzenetére, hogy ő legyen a világ Megváltójának édesanyja, egész lényével IGENT mondott. Azt nézzük meg, hogy miként próbálta meg Isten, a szenvedés kohójában ezt a hitet.

Isten nemcsak megajándékozta Máriát a hittel, hanem ezt a hitet igencsak próbára is tette:

JÉZUS SZÜLETÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA:

„A Szentlélek száll rád s a Magasságos ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő szentet is az Isten Fiának fogják hívni” Óriási távlatok tárulnak fel Mária előtt. Isten Lelke: az Ő teremtő ereje, Ő lebegett a vizek felett, hogy a káoszt kozmosszá alakítsa (Ter 1,2). Ő hozta létre az élőlényeket (Zsolt 104; 103 és 30). Itt tehát új teremtés megy végbe: Isten Igéje ölt testet. A „Magasságos ereje” viszont a szent sátorra és a Templomra utal, ahol Isten felhő alakjában jelent meg. Isten belép a történelembe, egy egyszerű leánykán keresztül. Hogy mindebből mennyit értett meg, illetve sejtett meg Mária, azt csak találgathatjuk. Annyit azonban tudhatunk, hogy önátadó és eleven hittel fogadta Jézus megtestesülését, és így nem csak biológiai eszköze, hanem öntudatos és Isten anyjához méltó hordozója is lett a nagy Titoknak.

JÓZSEF, A FÉRJE EL AKARJA BOCSÁTANI:

Mélységes magányban él a Szűz titkával a szíve alatt, olyan hallgatásban, amely Józsefet majdnem kétségbe ejti. Az Isten megtestesülése: leereszkedés, lebocsátkozás, s mivel bűnösök vagyunk: megalázkodást jelent. S ebbe a megaláztatásba bevonja édesanyját is. Miután Mária visszajött Erzsébettől, már látszottak rajta a terhesség jelei. József tekintetén, tartózkodó magatartásán Mária észrevette, hogy áldott állapota fájdalmat keltett szívében. Mária megsejtette, hogy férje tanácstalanul töpreng, hogy mitévő legyen. Mária átélte annak fájdalmát is, hogy József elbocsátja, mint rosszhírű nőt, és ő ki lesz téve annak, hogy az emberek újjal mutogassanak rá. Jézusért hajlandó volt vállalni a „rossz hírű” asszony, az „eltaszított, elbocsátott” feleség megalázó szerepét, jegyessége felbontását, a keserves magányt, és azt is, hogy szűzi házasságának csak Isten előtt lesz értéke. Ha jól megfontoljuk, ez az akarati elszántsága és áldozatkészsége nem volt kisebb, mint Ábrahámé, aki hajlandó volt Izsákot, szeretett fiát feláldozni Isten kedvéért (Vö. Ter 22,1-18).

MIÉRT ÉPPEN EGY ISTÁLLÓBAN?

Ez sem volt eleve világos Mária előtt. Az istálló sötét homályában csak az ő élő hite világított, anyai szeretete melengette a Gyermek-Messiást. Milyen fájó lehetett megélni Máriának, hogy rokonai, a fogadós és minden ember elzárkózott előlük, hogy így, csak az állatokkal egy szinten volt képes szállást adni szeretett kicsiny Gyermekének, az Isten Fiának. Ezt azonban sem Mária, sem József nem kérték ki maguknak, hanem jó szívvel alkalmazkodtak a körülményekhez, anélkül, hogy bárkit is megítéltek volna. Az éjszaka érkező pásztorok elbeszélését, amit angyalok hoztak a mennyből, mint szárazság után a záporesőt szívták magukba, és amikor azok elvonultak, „Mária mind emlékezetbe véste szavaikat, és szívében elgondolkozott rajtuk” (Lk 2,19). Lukácsnak ez a mondata szépen megvilágítja Mária lelkületének egyik titkát: Ő imádkozva-elmélkedve igyekezett egyre inkább megérteni Isten terveit, és ennek tükrében tévedhetetlenül meglátni a maga és Fia hivatását.

JÉZUS JEL LESZ, AMELYNEK ELLENEMONDANAK:

A te lelkedet is tőr járja át (Lk 2,34k). A kereszt előrevetíti árnyékát, és Ő hitével elfogadja és beépíti életébe Szent Fia és a saját szenvedését is. Miért kellett Egyiptomba menekülni? Mária erre sem kapott választ. Isten hirtelenül keresztülhúzta Mária minden előzetes tervét. Ám Ő nem értetlenkedik, úgy tesz, mint az az anyamadár, amelynek leverik a fészkét. Szívének otthonteremtő ereje van, amely az Istenbe vetett mély bizalomból táplálkozik, és mindig kész új otthont építeni ott, ahová a Lélek vezeti a családot. Mi más adott ehhez erőt, mint az isteni gondviselésbe vetett hit és a határtalan bizalom: hivatástudat és személyes szeretet József és Jézus iránt.