"Maga pedig a békesség Istene
szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és
testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus
eljövetelére."
Thessalonikabeliekhez írt 1. levél 5:23
Egy levélnek Pál apostol idejében is voltak formai szabályai,
melynek most a záró sorait, az üdvözléseket és jókívánságokat olvashattuk. Az
apostol ihletett gondolatai viszont sokkal több, mint formalitás, vagy egyszerű
jókívánság. Ez egy őszinte imádság, könyörgés a hívő testvéreiért, akiknek bővölködő,
teljes, szent életet kíván.
Hogyan jön létre egy ilyen szent élet? Nem magunktól, nem a
mi erőfeszítéseink által. Nem is az idő múlása, vagy az életkor határozza meg
ezt a kérdést, hanem a "békesség Istene".
Pál így folytatja: (26.v) "Hű az, aki elhívott titeket,
és ő meg is cselekszi azt." A megszentelőségünk és felkészülésünk Isten
munkája. Ezt az egyszerű tényt könnyen el lehet felejteni, legalábbis a
gyakorlat ezt mutatja.
A Biblia úgy mutatja be Istent, mint a ki folyamatosan
cselekszik a mi érdekünkben. Ő a Teremtőnk, életünk fenntartója, ő gondoskodik
rólunk napról napra. Isten nélkül nem lennénk, és semmi sem lennénk képesek. Ő
az, aki dolgozott bennünk Szentlelke által, ő szólít meg, ő keres meg, és
formálja életünket, jellemünket.
Ma én is azért imádkozom, hogy engedjük meg Istennek, hogy
amit elkezdett bennünk, azt véghez is tudja vinni. Rajtunk ne múljon!
Kommentáld!