A nyár kellemes perceit hamarosan kénytelenek leszünk elbúcsúztatni. A búcsú, amely az ismerttől, a biztonságostól való elszakadást jelenti, magában hordozza a kezdés, az újrakezdés gondolatát is. E sajátságos helyzet pszichológiai értelemben kihívást jelent, hiszen minden, ami ismeretlen és új, feszültséget kelt, szorongást okoz.A nyári szabadságok után nekünk, felnőtteknek sem könnyű visszaállni a hétköznapi kerékvágásba, nemhogy a kéthónapos iskolaszünet kötetlenségét élvező gyerekeknek. Noha évről-évre eljön, az iskolakezdés okozta élettempóváltás mindig A nyári szabadságok után nekünk, felnőtteknek sem könnyű visszaállni a hétköznapi kerékvágásba, nemhogy a kéthónapos iskolaszünet kötetlenségét élvező gyerekeknek. Noha évről-évre eljön, az iskolakezdés okozta élettempóváltás mindig nehézséget jelent a gyerekek számára.

Komlósi Piroska, pszichológus úgy gondolja, minden egyes tanév a(z) (újra)kezdés nehézségeként jelenik meg a gyerekek életében. Az iskolában minden év előrelépést, de egyben új kihívásokat is jelent: új tantárgyak, új tanárok és osztálytársak, nagyobb gyerekek esetében új célok.

Valamennyi iskolás korosztályt tekintve az első pár hét szorongásainak feloldásában nagyon fontos szerepet játszanak a szülők és tanárok. A nyári élmények feldolgozásához ugyanis elengedhetetlenül fontos, hogy a gyerekek kibeszélhessék magukból a nyár számukra lényeges mozzanatait, s ezáltal értékelni tudják a közelmúlt eseményeit. A "Mit csináltam idén nyáron?" című, mindannyiunk által jól ismert és gyerekkorunkban butácskának tűnő házi feladat például sokat segít átlendülni a holtponton.

Még ennél is fontosabb azonban, hogy a szülők kellő empátiával és türelemmel ráhangolják a gyereket az iskolakezdésre, az újabb erőpróbára. A szakember véleménye szerint augusztus 20-a után, korosztályonként természetesen más-más módszerrel, de érdemes "rávenni" a gyerekeket, hogy tavalyi könyveiket, füzeteiket elővegyék. Minden korosztályra érvényes, hogy mindez ne a fenyítés hangján történjen (hiszen az csak növeli az új év, az iskola okozta feszültséget és szorongást), hanem a gyerek érdeklődését és tudásszomját felkeltő beszélgetés alkalmával.

Ezek a beszélgetések nemcsak a nyári, illetve napi események átbeszélésére nyújtanak alkalmat, de a gyerekek általuk közvetlen módon megtapasztalhatják, hogy gondjaikban számíthatnak szüleikre. Az ilyen beszélgetések fontos eleme, hogy a szülő tudjon hallgatni, illetve továbbkérdezni, akkor is, ha látja gyermeke gondolatmenetének hiányosságait. Ezáltal a gyerek megnyílik, és lesz bátorsága olyan dolgokat kimondani, amelyek esetleg belülről marcangolják. Ilyenkor válik igazán fontossá, hogy a szülő egy-egy mondattal, apró jelzéssel erősítse gyermeke ömagába vetett hitét. Komlósi Piroska szerint az ilyen gyerek a kihívásokra bizakodva fog reagálni, az iskolát érdeklődéssel várja, hiszen kezdéshelyzetben szorongás helyett érdeklődéssel fordul az új felé.

A szakember sajnálatosnak tartja, hogy mostanában egyre több gyerek marad egyedül problémáival, mert sok szülőnek nincs ideje vagy belső érzelmi kapacitása, hogy gyermekével rendszeresen foglalkozzon. Pedig a rég elfelejtett közös családi vacsorák készítése és elfogyasztása közben jutna idő mindegyik gyerekre, sőt a házaspároknak is egymásra! Ahol ez nincs, ott beszélgetőtársnak marad a fridzsider, a jéghideg csend és a magány.