„Kilenc óra körül
pedig nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én
Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?”
(Máté evangéliuma 27.
fejezet 46. vers)
Mai
napig megremeg az ember szíve, ha olvassa Jézus szenvedéstörténetét. Az
elárultatást és elfogatást a Getsemáné kertjében, a kihallgatást Annás,
Pilátus, Heródes udvarában. A megostorozást, a via Dolorosa állomásait…
…
és a keresztre feszítést. A latorral történt beszélgetést, amikor Jánosra bízza
édesanyját, és mikor megszomjazik. De a fent említett mondat, mintha kilógna a
sorból.
Hiszen
ezt a kérdést: „Istenem, miért hagytál el engem?” mi emberek, kishitűségünk és
földhözragadt látásmódunk miatt szoktuk kérdezni. Bizony, ezen szavak olyan
méltatlanok a világ Megváltójához.
Vannak,
akik épp ezért megpróbálják kimagyarázni e mondat okát, keresik a különböző
értelmezéseket, fordításbeli eltéréseket, stb. Pedig ennek az ellentmondásosnak
tűnő felkiáltásnak oly egyszerű a magyarázata.
Ez
a mondat egy idézet; a szenvedő Messiásról szóló 22. Zsoltár 2. verse. Melynek
későbbi verseivel is találkozhatunk az evangéliumban. Igaz, nem Jézus által
mondott idézetként, hanem az események alakulásában.
„A
kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják
fejöket: Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen
gyönyörködött benne! (8-9. vers)
„Mert
ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották
kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s
bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.” (17-19.vers)
És
ha e zsoltár fényében szemléljük Jézus kiáltását, megérthetjük, ez nem az
aggodalom és félelem kérdése, hanem egy kódolt üzenet, melyet, „akinek van füle
érti”, egy kiáltás; emberek vegyétek észre, a próféciák szemetek láttára
teljesednek és a megváltás most „elvégeztetett”.
S
mikor előtör fájdalmas perceinkben belőlünk is ez a rossz gondolat és keserű
érzés: „ez azért történt velem, mert elhagyott az Isten”.
Kérjük
Őt:
Uram,
nyisd meg fülem, hogy meghalljam hangodat!
Nyisd
meg az értelmem, hogy felfogjam, mit akarsz életemmel!
Nyisd
meg szemeimet, hogy meglássam, milyen jó a te törvényedben járni!
Nyisd
meg az ajkamat, hogy hirdesse szám a te dicséreted (Zsolt.51:17)
Kapcsolódó hírek:
ESTI VERS.Reményik Sándor.
Napi evangélium.