Az Isten irgalmára kérlek tehát
titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és
szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem
változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten
akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
(Róma
12:1-2 MBT)
Pál
apostol könyörgő szavakkal fordul testvéreihez, és kérve kéri őket, hogy
hozzanak döntést Isten mellett. Sok mindent már megismertek, tudnak Isten
akarata felől, de a tudás, az ismeret nem minden. Szükség van döntésre is. A
tudás és az ismeret csak akkor ér valamit, ha a gyakorlatba átültetjük, így
termi meg ugyanis a gyümölcsét. A döntést mindenkinek egyedül kell meghoznia.
Isten mindenben segít, de a döntés a mi kezünkben van. Az Úr nem tud helyettünk
dönteni, ezt a lépést nekünk kell megtenni.
A
legbölcsebb istentisztelet, ha egész életünket az Úr szolgálatára adjuk át. Ez
nem azt jelenti, hogy mindannyian lelkészek, papok vagy szerzetesek leszünk.
Isten szolgálatában állni azt jelenti, hogy akármit teszünk, bármivel foglalkozunk,
mindazon keresztül Isten neve dicsőül meg. Pál apostol ezt így fogalmazta meg: „Azért akár esztek, akár isztok, akármit
cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek” (1Korinthus 10:31).
A legokosabb istentisztelet tehát, ha úgy döntünk, hogy mindent, amivel csak
rendelkezünk, Isten szolgálatába állítunk. Ezzel a döntéssel engedélyezzük
Isten Szentlelkének, hogy átvegye életünk felett az irányítást, és véghezvigye
bennünk Isten csodálatos, személyre szabott tervét.
A
nagyvilági életnek mindig is nagy vonzereje volt. Az ember hajlamos arra, hogy
a kisebb ellenállás irányába haladjon. Az Istent nem ismerő világban sok
mindent megengednek maguknak az emberek, olyat is, amelyek kimondottan
ártalmasak, veszélyesek. Isten igéje óv attól, hogy kövessük a szabadosságot. Ezért
mondja: „ne igazodjatok e világhoz”,
hanem ezzel szemben igazodjunk ahhoz az ismerethez, amely felől meggyőződtünk,
hogy helyes, jó és egyedül tökéletes. Igazodjunk Isten akaratához. A szövegből
az is kiderül, hogy Isten akaratának felismerése vizsgálódást igényel! „Kapásból”,
vagy „csípőből” nem lehet tudni. Isten igéjének ismeretére, bölcs élettapasztalatra
és legfőképpen a Szentlélek vezetésére van hozzá szükség.
Életünk
akkor lesz boldog és akkor tudunk hatékony, áldott szolgálatot végezni Isten
oldalán, ha megvizsgáljuk mi az Ő akarat. Isten akarat pedig jó, kedves és
tökéletes. Ki ne lenne azonnal kész egy ilyen akaratnak engedelmeskedni? Sajnos
legtöbbször nem ilyennek látjuk Isten tervét, akaratát. Talán ezzel
magyarázható az, hogy istenkövetésünk sokszor bőven von maga után kívánnivalót.
Talán, ha több időt szánnánk arra, hogy elmerüljünk Isten akaratának
megismerésében, vizsgálódásában és így lehetőséget adnánk Isten Lelkének arra,
hogy tanítson bennünket, akkor minden bizonnyal keresztény életünk és
szolgálatunk is jó, kedves és tökéletes lenne! Mi gátol meg abban, hogy így
legyen? A rossz döntés, vagy döntések sorozata, illetve a jó döntés hiánya! Hát
itt a lehetőség, hogy most dönts jól! Mi gátol meg abban, hogy meghozd azt a
döntést, hogy mostantól odaszánod magad Isten szolgálatára, és ezt el is mondd
Istennek? Tedd meg most!
Végezetül
hadd álljon itt egy nagyszerű tanács arra vonatkozóan, hogy szülőként hogyan teremthetünk
olyan körülményt, amely segíti gyermekeinket abban, hogy Istennek szentelt
életet éljenek: „Azoknak az embereknek, akik Isten irányítása alatt álltak, ifjúkorukban
nagyon egyszerű volt az élete. A természet közelében éltek. A gyermekek részt
vettek szüleik munkájában, szemlélték a természet szépségét és titkait. Az
erdők és mezők csendjében elmélkedtek azokról a fenséges igazságokról,
amelyeket a későbbiekben szent megbízatásként adtak tovább nemzedékről nemzedékre.
Az ilyen nevelés erős jellemű embereket formált. Korunkban az élet elfajult,
mesterkéltté vált. Igaz, hogy nem térhetünk vissza a régi idők egyszerű
szokásaihoz, de példát vehetünk róluk…” (Ellen Gould White, Előtted az élet, Budapest:
Advent Kiadó, 1992. p.211)
Kommentáld!