„Mikor látom egeidet, a te
ujjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: Micsoda az ember mondom, hogy megemlékezel róla? És az embernek
fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az
Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá
tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél.”
Zsoltár 8:4-7.
Nemrég láttam az Apolló 13 című
filmet. A legénység célja az volt, hogy feljussanak a holdra, de útközben egy
hiba történt az oxigén ellátással, így megkerülték ugyan a holdat, de nem
tudtak ott leszállni. A film készítői nagyon ügyesen ötvözték a valóságos,
megtörtént eseményeket, az űrben készített felvételeket a színészek
előadásával, akik megpróbálták visszaadni, mi is történt ott, akkor az űrben. Megdöbbentő
volt látni közelről a hold felszínét, a csillagokat, az űrszemetet, a hatalmas
távolságokat. Amikor a föld csak egy pici pontnak látszott az űrből nézve.
Menj ki egy este és nézz fel a
csillagos égre. Nézd meg, milyen sok ragyogó csillag látható egy felhőtlen
égbolton! Nézd meg a holdat. Képzeld el a távolságokat! Micsoda parányi
porszemek vagyunk mi emberek a világmindenséghez képest. És mégis – mi vagyunk
a világmindenség figyelmének középpontjában. Hát nem megható?
Ugyanis melyik bolygóra küldte el
Isten az Ő szeretett Fiát, hogy hidat építsen az emberiség és a menny között?
Melyik bolygón szakadt meg a szíve? Melyik bolygón tört ki a lázadás a szeretet
Istene ellen? És melyik bolygóról mondja a Jelenések könyve, hogy az Isten
sátora – lakása az emberekkel lesz?
Valóban porszemek vagyunk a
világmindenségben. Mégis Isten olyan határtalan szeretettel fordult felénk,
amilyet leírni szinte lehetetlen.
Köszönd meg Istennek, hogy
ennyire szeret téged. Hogy ilyen fontos vagy számára. Add át gondjaidat,
örömödet, kudarcaidat, betegségedet, sikereidet Neki. Engedd, hogy Ő, aki
ennyire szeret Téged – a tenyerén hordozzon!
Kapcsolódó hírek:
Szeretet .(Barátság.)
Napi evangélium.