„Jobb valaminek a befejezése, mint a kezdete. Jobb, ha
valaki türelmes természetű, mint ha büszke.”
Prédikátor 7:8 (EF)
Milyen értelemben mondhatjuk, hogy jobb a vége, mint a
kezdete valaminek? Egy utazásnak, egy kihívásnak, egy nehéz időszaknak
egyértelműen jobb a végén lenni, mint az elején. Talán valaki utazgatott az
ünnepek alatt. Mi a jobb érzés? Mikor becsukjuk magunk mögött az ajtót, és
nekivágunk a sokszor veszélyes útnak, vagy mikor az út végén hazaérkezünk?
Hogyan álljunk hozzá ehhez a kérdéshez? Mire tanít meg a bölcs prédikátor ebben
az egyszerű kijelentésben?
1. Ne féljünk a jövőtől
Szándékos vakság lenne eltakarni a
szemünk elől a világot sújtó nehézségeket. Válság van, és lesz. Anyagilag,
egészségileg, erkölcsileg a világ egy rossz pályán mozog. Hívő emberként nekünk
mégsem ezekre kell koncentrálnunk.
„Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem
és bizakodnom az ÚRban! Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és
a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom,
reménykedni kezdek:Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el
irgalma:minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás
Siralmai 3.18-23) Ne feledjük, ha vannak is
sötét időszakok az életünkben, utána mindig kisüt a nap.
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek -
így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt
adok nektek.” (Jeremiás könyve 29.11)
2. Erősödjünk a hitünkben
A
világ, amiben élünk azt mondja, tedd most, akard most, szerezd meg most!
Azonnali kielégülésre vágyik. De Isten azt mondja, hogy ne csak a jelennek
éljünk. Reményteljes JÖVŐről beszél, és NEM reményteljes jelenről.
„Ne
félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek
némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű
mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jelenések könyve 2.10)
Kapcsolódó hírek:
Hétköznapok csodája.