Ezt
pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból
felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívőkké
lettünk.”
Rómabeliekhez írt levél 13. fejezet 11. vers
Képzeld
el, hogy egy drága jachton utazol szeretteiddel a végtelennek tűnő
óceánon. Hét ágra süt a nap, a hajó lágyan ringatózik, néha egy-egy
delfin ugrik ki a
vízből. Majd váratlanul a horizonton egyszer csak feltűnik egy zöldellő
pont.
Megnézed,
de a térkép szerint, azon a helyen nincs semmi. Ó igen, egy lakatlan sziget, egy
felfedezésre váró édenkert, egy hely, ahol nem zavarhat senki és semmi, ez csak
a tiéd, a tiétek!
Leengeditek
a horgonyt, majd egy gumicsónakkal kieveztek a partra. Talpadnak jól esik a
finom aranyló homok melege. A fövényt kókuszpálmák szegélyezik, mögöttük más
egzotikus gyümölcsfák. Ez egy valódi paradicsom.
Néhány
hét múlva már lakályosan berendezett kunyhók jelentik számotokra a békés otthon
nyugalmát. Aztán…
Aztán,
megrázza valaki a vállad;
Ébresztő,
te hétalvó!
Ébresztő, te XXI. századi Jónás!
Imádkozz
értünk, mert elveszünk!
Kommentáld!