A Király kopogtat, zárt szívek ajtaján,
reggel, délben, este, vagy a lét alkonyán.
Királyi személye, még ma sem népszerű,
hagyjon nékem békét, harsogja kétszívű.
Való igaz, hogy mi: ráutaltak vagyunk,
Tőle függ életünk, új évünk, új napunk.
Kevélyen hordozzuk, Urunk arca mását,
önzésünk, elnyomja, lelkünk sikoltását!
Jézus segítene, szíve szán bennünket,
leoldaná rólunk, bűnbilincseinket.
Ő nem tör ránk ajtót, mint Király: csendbe vár,
fordul e, a kilincs, szívünk zárt ajtaján.
Szíve szán bennünket, Szent arcán könny pereg,
üdvöt hoztam néktek, zárt szívű emberek!
Hála, néha mozdul, egy – egy rozsdás kilincs,
ott: boldog öröm van, lehull a bűnbilincs.
Fény borít be mindent, hol Jézus tanyázik,
Király, s alattvaló, együtt vacsorázik.
Ház ura: vendégén, vajon mit vesz észre?
Szeme rávetődik, két lyukasztott kézre!
Döbbenve, eszmél rá, érte is vérezett,
s nem győzi csókolni, az áldott két kezet.
Urunk szeretete, soha meg nem rendül,
Ki Őt befogadja, Királyt lát vendégül.
Keresztre szegezték, mert nem ismerték fel,
Őt is: mint más embert, sírban helyezték el.
Ám feltámadt, és él, dicsőséges testben!
Most várja híveit, Atyjánál a mennyben.
Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VI. 28.
Kapcsolódó hírek:
Aranyosi Ervin Március 15-ére.
Babits Mihály - Reggel
Dsida Jenő: Zarándokút .
Aranyosi Ervin: A jó Isten szeret.