A
kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett
vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy
fájáról se egyetek?
És
monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
De
annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt monda Isten:
abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
És
monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
Hanem
tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti
szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
És
látná az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos
az a fa a bölcsességért: szakasztat azért annak gyümölcséből, és evék, és Ada
vele levő férjének is, és az is evék.
És
megnyilatkoznak mindkettőjüknek szemei s észrevevés, hogy mezítelenek; igefa
levelet aggatnak azért össze, és körülkötőket csinálnak magoknak.
És
meghallják az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzzék
az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
Szólít
ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
És
monda: Szavadat hal lám a kertben, és megfélem lém, mivelhogy mezítelen vagyok,
és elrejtezőm.
És
monda Ő: Ki monda néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról,
melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
És
monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál vala, ő Ada nékem arról a fáról,
úgy evés.
És
monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A
kígyó ámított el engem, úgy evés.
Mózes
első könyve 3 fejezet,
1től-13igéig!
Kommentáld!