„Jézus
pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és
megtartatik.”
(Lukács evangéliuma 8. fejezet 50. vers)
Mily
sok teológus és önmagát hívőnek tartó ember ragadott már körzőt és vonalzót,
hogy az íróasztal mellől megrajzolja, definiálja mit jelent a hit. Illetve mi a
különbség az igazi hit és a félelemből táplálkozó hiszékenység között.
Bizony,
kényelmes fotelben ülve, az élet megszokott körforgásában oly könnyű hinni. De
mi van akkor, ha minden felborul, mint Jairus életében?
Jairus
köztiszteletben álló, jó hírű, egzisztenciális, morális és a hit dolgainak tekintetében
is makulátlan személy lehetett, hiszen akárkit nem választottak meg a zsinagóga
vezetőjének.
Ott
volt minden istentiszteleten, minden imaórán, böjtölt, imádkozott,
alamizsnálkodott, vezette a felolvasást, mindent aszerint, ahogy az elő volt
írva, míg egy nap borult a papírforma… tizenéves, haldokló leányán ugyanis mindezzel
semmit sem segíthetett.
A
tehetetlenség, meggyőződése legkeményebb próbájának bizonyult. S mily érdekes,
Jézus hagyta, engedte, hogy megjárja a halál árnyékának völgyét.
Mindezt
miért? Hogy Jairussal együtt mi is belássuk és megtanuljuk; a hit több mint
puszta tantétel, mint rutinszerű mechanikus vallásgyakorlat.
Ezért
ha életed romokban hever, ha fáj a tehetetlenség, sőt még Jézus is látszólag késlekedik
’holmi vérfolyásos asszonyok miatt’ hozzád jönni; jusson eszedbe és adjon erőt Jairus
tapasztalata:
„kegyelemből
tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem
cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Ef.2:8-9)
Kapcsolódó hírek:
TÁTIOSZ.CSILLAGOK TALÁLKOZÁSA
Készítsd elő a sószórót!
Ma olvastam.Tit3,1-15
Napi evangélium