Ma még Tied körülötted minden,Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,Mert jön egy nap, talán nemsokáraS kihull kezedből minden földi kincs.
És nem lesz tied többé semmi sem.Tollad, virágos párnád másra vár,Mit maga köré épített egy élet,Nem lesz több mint összeomló kártyavár.
Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóvalTestvéredhez, ki szenved, szomorú,Vigaszt hoz szavad zengő muzsikájaS tán rózsát hajt egy töviskoszorú.
Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,Harmatként hulljon szerető szavad,Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkadÉs soha többé szóra nem fakad.
Ma kezed még erős, a lábad fürge,Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:Óh, most segíts, ha teheted!
Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,Azt nem teszed meg többé soha már.
De ma még Tied körülötted minden,És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!Hisz jön egy nap, talán nemsokára,S kihull kezedből minden földi kincs.
Csak az lesz Tied, amit odaadtál,Csak az, mi minden kincsnél többet ér:A tett, a szó, mit szeretetből adtál,Veled marad, s örökre elkísér.
Kommentáld!