2016. január 9. – Szombat

Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.

Mk 6,45-52

Elmélkedés:

Az olyan esetekben, amikor Jézus csodával gyógyít meg egy beteget, nyilvánvaló a szándéka: megmutatja, hogy Isten az ember javát akarja, Isten megszabadítja az embert testi nyomorúságától vagy az őt fogva tartó gonosztól. De mi a helyzet a természeti csodákkal? Mi a szándéka az olyan rendkívüli cselekedetekkel, amelyek esetében nem Istennek az embert segítő szándéka az elsődleges? Ilyen például a vízen járás csodája, amiről a mai evangéliumban olvasunk. Nyilvánvalóan itt sem erőfitogtatásról vagy magamutogatásról van szó, mert ezek a csodák sem öncélúak.
Abból érdemes kiindulnunk, hogy Jézus tisztában van azzal, hogy nem mindegy, kik vannak jelen bizonyos rendkívüli cselekedeteinél, tehát tekintettel van arra, kik részesülnek a csodából, illetve azt is szem előtt tartja, hogy vajon az érintettek megértik-e majd cselekedetének jelentését és jelentőségét. A kenyerek és a halak megszaporításakor sok ezer ember van jelen. Ha ugyanennyi ember látta volna az éjszakai vízen járást, minden bizonnyal tömegpánik tört volna ki. A bárkában evező tanítványok is megrémülnek és félelmükben kiabálni kezdenek, mert kísértetnek vélik a víz tetején hozzájuk közeledő személyt, s csak Mesterük szavára nyugszanak meg. E csodával Jézus az ő istenségét mutatta meg nekik, de úgy tűnik, hogy ennek felismerésére még ők sincsenek felkészülve, nemhogy egy nagyobb számú tömeg.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható és legjobb Uram, figyelmesen vizsgálom bűneim sebeit, melyeket már gyermekkorom óta hordok. Sírok, mert haszontalanul telt el az idő. Erőm nem elegendő, hogy kitartsak a fáradozásban, erőim hiúságokra pazaroltam. Mivel te vagy minden jóság és irgalom forrása, hozzád könyörgök kegyelemért és irgalomért, könyörgök, irgalmazz nekem! Érintsd meg lelkemet szerető kezeddel, hiszen te vagy a legjobb orvos, vigasztald meg lelkemet, hiszen te vagy a legjobb vigasztaló!
Svéd Szent Brigitta