2013. január 8. – Kedd

Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az
embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok
mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek
hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is
eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba
mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!” Jézus azonban így válaszolt:
„Ti adjatok nekik enni!” Azok megjegyezték: „Talán menjünk kenyeret venni
kétszáz dénárért, hogy elláthassuk őket?” Erre Jézus megkérdezte: „Hány
kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül!” Körülnéztek, és
jelentették: „Öt kenyerünk és két halunk.” Ekkor meghagyta nekik, hogy
csoportokban telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek
százas és ötvenes csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két
halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket,
és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta
valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét
kosarat szedtek tele a kenyér és a hal maradékából; pedig ötezer férfi
evett a kenyérből.
Mk 6,34-44

Elmélkedés:

Miután tanításával csillapította az emberek lelki éhségét, Jézus meglátja
testi éhségüket is és ennivalóról gondoskodik számukra. A problémát a
tanítványok veszik észre. Az emberek éhesek. Van is rá ötletük, hogy
miként lehetne megoldani a helyzetet. Ha éhesek, mindenki térjen haza és
gondoskodjon magának ennivalóról. Első pillanatban nekünk is ez jutna
eszünkbe és aligha volna más ötletünk. Ekkor jön Jézus váratlan
felszólítása a tanítványok felé: „Ti adjatok nekik enni!” (Mk 6,37). Lám,
a mi Urunknak van egy másik ötlete. Neki azonnal eszébe jut egy másik
megoldás. Az eset kapcsán érdemes elgondolkoznunk azon, hogy nem szűkült-e
be túlságosan a gondolkozásunk? Ha a problémákra csak egyféle megoldásunk
van, vagy ha mindig a korábban jól bevált módszerekhez ragaszkodunk, akkor
talán elveszítettük a nyitottságunkat. Mert érdemes néha új utakat, új
megoldásokat keresni.
A tanítványok biztosan meglepődtek azon, amit a Mester kért tőlük, de
tulajdonképpen elfogadják javaslatát. Ezt kérdezik: „Talán menjünk
kenyeret venni kétszáz dénárért, hogy elláthassuk őket?” (Mk 6,37). E
kérdés mögött ez húzódhat meg: Rendben, elfogadjuk a javaslatot,
megpróbálunk gondoskodni ennivalóról az emberek számára. Kérdésük
elárulja, hogy rögtön ki is találnak egy megoldást, egy lehetséges módot
arra, miként lehetne ennyi embernek ennivalót adni. De ezzel ismételten
más irányba mozdulnak, mint Jézus. Őneki most is van egy jobb ötlete. Egy
másik elgondolása. Kérésére előkerül az öt kenyér és a két hal, ami
roppant kevésnek tűnik az emberek nagy számához képest. De Jézus kezében
ez a kevés is elegendő. Ő a keveset is sokká tudja tenni. Jézus csodát
tesz, megszaporítja a kenyereket és a halakat, hogy mindenki jóllakjon. A
tanítványok az Úr kezébe adják a keveset, ő pedig visszanyújtja nekik a
sokat, hogy osszák ki az embereknek, adják az éhezők kezébe.
„Ti adjatok nekik enni!” (Mk 6,37) – mondja Jézus. Kérése a lelki
táplálékra is vonatkozik. A hit igazságának továbbadásához Jézus a
közreműködésünket kéri. Kész vagyok-e erre a szolgálatra?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol. Köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem
teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél azért,
hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan
nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel elhatározom, hogy amennyire csak
képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/