2013. január 4. – Péntek

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt
meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten
Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni
kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik,
megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit
jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta
nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála
maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt
Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére.
Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a
Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus
rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak,
azaz Péternek fognak hívni.”
Jn 1,35-42

Elmélkedés:

Keresztelő Szent János tanúságtételét követően annak eredményéről tudósít
a mai evangélium. János két tanítványa nyomban Jézus után ered. Az egyikük
András, a másik pedig maga János evangélista, aki leírta a történetet.
Felébred bennük a vágy, hogy annak követői legyenek, akiről János azt
vallotta, hogy ő az Isten Fia. Mielőtt a két tanítvány társaként magunk is
Jézus után indulnánk, egy gondolat erejéig érdemes visszapillantanunk
Jánosra. Nincs benne féltékenység amiatt, hogy tanítványai közül ketten új
mestert választanak maguknak, hiszen éppen az volt a küldetése, hogy a
Jézushoz, a Megváltóhoz vezető utat előkészítse. Nem akarja egyetlen
percig sem marasztalni őket, hanem engedi, hogy elinduljanak. János
tanúságtétele tehát eredményes, ettől kezdve a háttérbe húzódik, mert
Jézus személye fontosabb az övénél.
Mit gondolhatott magában a Jézus nyomába szegődő két tanítvány? Mit
várhattak tőle? Biztosan tele volt a fejük ezernyi kérdéssel, és tele volt
a szívük a megismerés vágyával. Amikor Jézus váratlanul megfordul és
szándékukról kérdezi őket, hirtelen zavarodottságukban a lehető
legegyszerűbb kérdés jut csak eszükbe: „Mester, hol laksz?” (Jn 1,38).
Magam elé képzelem Jézus arcát, aki magában mosolyoghatott: Hát csak ez
jut eszetekbe? Nem tudtatok jobbat kitalálni? Tényleg arra vagytok csak
kíváncsiak, hogy melyik házban lakom? Dehogy! Sokkal többet szeretnétek ti
ennél! Meg akartok ismerni engem. A tanítványaim akartok lenni, ezért
szólítottatok Mesternek. Hát gyertek, megmutatom nektek a házat, megosztom
veletek életemet!
Talán ilyesfélét gondolhatott Jézus, aki ma hozzám fordul, s tőlem
kérdezi, hogy mit szeretnék. Uram, nem a lakcímedre vagyok kíváncsi, hanem
veled szeretnék élni!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg.
Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk
jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden
cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük
jelenlétedet.

Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/