2012. december 25. – Urunk születése – Karácsony

Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. A
környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr
dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve.” Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek! Miután az angyalok visszatértek a
mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk hát Betlehembe,
nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!” El is
mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő
Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak
a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.
Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A
pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért,
amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,1-20

Elmélkedés:

Isten előtti hódolat
Karácsony értelmét keresem. Az ünnep titkát kutatom. A születés csodáját
szeretném megérteni. Önző emberi világunkba belép az Isten, hogy
megmutassa számunkra: lehet élni másokért, lehet szolgálni másokat. Aligha
értem meg Isten titkát, ha nem akarok Jézushoz hasonlóvá válni. Aligha
értem meg Isten felém hajló szeretetét, ha nem akarom Krisztushoz
hasonlóan továbbadni e szeretetet. Aligha érint meg egy gyermek
születésének felidézése, ha nem akarok magam is újjászületni. Aligha tölt
el az ünnep öröme és boldogsága, ha nem Istentől szeretném ezt megkapni. A
karácsony ünnepe ebben az értelemben lehetőség számomra. Lehetőség, hogy
meglássam Isten Fiát, megérezzem szeretetét. Lehetőség, hogy ez az élmény
lelki újjászületést hozzon számomra.

Az evangélium egyszerű szavakkal írja le az egykor történteket. Augusztus
császár uralkodása idején egy Betlehem nevű városban Mária világra hozta
gyermekét. A körülmények meglehetősen szerények, állatok istállójában
találnak maguknak szállást. Mária pólyába takarta és a jászol szalmájára
fektette az újszülöttet. Éjszaka nagy fényességgel angyalok jelennek meg a
környéken tartózkodó pásztoroknak, hogy meghozzák nekik a hírt e
születésről. Nem kevesebbet állítanak, mint hogy a megszületett gyermek a
Megváltó. Szavukra a pásztorok rögtön elindulnak, hogy felkeressék a
Megváltót, akiről hallottak. A karácsony értelmét keresve, az ünnep titkát
kutatva lélekben elindulok Betlehembe. Fülemben még cseng az angyalok
éneke, amikor letérdelek a pásztorokkal együtt a jászol elé. Nincs ennél
megfelelőbb köszönés. Nincs ennél szebb kifejezése az Isten Fia előtti
hódolatnak. Letérdelek. Szeret. Érzem, hogy Isten szeret. Bűneim ellenére
is szeret. Földi élete most kezdődött és a kereszten ér véget. Nincs benne
egyetlen elmulasztott perc vagy megbánni szükséges pillanat. Megváltásom,
üdvösségem szolgája ő. Fiú, aki az Atya szeretetében él.

Nem születhetek újra, de újjászülethetek. Képtelen vagyok meg nem
történtté tenni múltban elkövetett bűneimet, de elindulhatok az
életszentség vágyával egy új úton. Talán még késlekednék. Talán még nem
érzem elérkezettnek az időt. De az idő neki dolgozik, az egész világ az
övé, még akkor is, ha hatalma nem mutatkozik meg ebben a pillanatban. Én
is az övé vagyok akkor is, ha oly nehezen akarom ezt elismerni. Előtte
térdelek, az Isten Fia előtt. Itt a helyem, amit a jászol jelöl ki nekem.
A régi ember szemével tekintek fel rá, alázattal, bűneimmel, hogy amikor
felállok, ő emeljen fel. Hiszem, hogy azért lehetek itt, azért térdelhetek
a betlehemi Gyermek előtt, azért emelkedhetek fel újra és azért élhetek a
földön, mert az örök Isten a testvérem akart lenni. Hiszem, hogy itt a
helyem a jászol előtt, Isten előtt.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Születéseddel az isteni szeretet jött el emberi
világunkba. Emberré lettél értünk és vállaltad emberi sorsunkat.
Születésed által megújítasz, újjáteremtesz minket. Emberi világunkba
születéseddel az isteni világba, az isteni életbe hívsz bennünket. Hittel
valljuk, hogy te vagy megváltónk és üdvözítőnk. Betlehemi kis Jézus,
taníts minket, hogy megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet és az
istengyermeki méltóságot!
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/