2012. december 3. – Hétfő

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados
járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és
szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados
ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak
egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt
ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” –
elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd
ezt!” – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez:
„Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért
azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és
asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”
Mt 8,5-11

Elmélkedés:

Egy pogány, minden bizonnyal római származású katonatiszt fordul Jézushoz
segítségért beteg szolgája érdekében. Több meglepő is van a kérésben. A
zsidók felett hatalmat gyakorló rómaiak egyik magas rangú tisztje
félreteszi rangját és hatalmát, mert tudatában van annak, hogy ezek most
mit sem érnek. Meglepő továbbá, hogy egy vezető fordul alárendeltje
érdekében Jézushoz. Meglepő, hogy olyat kér, amit emberi erővel lehetetlen
teljesíteni. Meglepő, hogy ez az ember mennyire tisztában van a zsidó
szokásokkal, amely szerint egy törvénytisztelő zsidó embernek nem volt
szabad belépnie a pogányok otthonába. És meglepő a hangneme, a
beszédmódja. A parancsok és utasítások közléséhez szokott férfi most
alázatosan kér. Nem követel, nem erősködik, hanem szerényen adja elő
kérését. Kifejezi méltatlanságát és egyúttal hitét is, hogy akihez fordul,
képes teljesíteni kérését. Kifejezi, hogy hisz Jézus gyógyító erejében,
elismeri az ő isteni hatalmát.
A százados magatartásán Jézus is elcsodálkozott, meglepődött. Azonnal
észrevette a meglepő stílus mögötti hitet, amely a mi Urunk nyíltan
kifejezett elismerését váltotta ki, aki így szólt a körülöttük állókhoz:
„Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben” (Mt
8,10).
Az adventi időszakban talán jó volna nekem is új hangnemet megütnöm,
amikor Istenhez fordulok kéréseimmel. Jó volna megtalálni az alázat, a
szerénység, a ráhagyatkozás és a bizalom hangját. Jó volna rátalálni arra
a hangnemre, amely őszinte hitem kifejezése. Jó volna az őszinte hit
hangján szólni Istenhez. Jó volna az őszinteség és a bizalom hangját
megtalálni, amikor embertársaimmal beszélek. Jó volna önteltség nélkül,
egyszerűen szólni mindazokhoz, akikkel ma találkozom.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Te, aki közelebb vagy hozzánk, mint mi önmagunkhoz, erősítsd
szívünkben az irántad való bizalmat és az üdvösség reményét! Urunk, aki az
életszentség forrása vagy, őrizz meg minket, hogy szentek és
feddhetetlenek legyünk eljöveteled napjára!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121203.mp3