2016. február 18. – Csütörtök

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt. Amit tehát akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és a próféták tanítása.”

Mt 7,7-12

Elmélkedés:

Az imádkozás hozzátartozik mindennapi életünkhöz. Tartalma szerint megkülönböztetünk hálaadó, dicsőítő, engesztelő és kérő imákat. Jó, ha az első három imafajtáról sem feledkezünk meg, de a legtöbb keresztény számára az imádkozás általában az Istenhez intézett kéréseket jelenti. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, mert a kéréssel elismerjük Isten hatalmát és a magunk kicsinységét. A kérő ima ugyanakkor feltételezi az alázatot, Istentől várjuk, hogy adjon meg számunkra valamilyen jót. Azért sincs okunk szégyenkezni amiatt, hogy imádságainkban sok a kérés, mert maga Jézus bátorít minket arra, hogy kéréseinkkel forduljunk Istenhez, az Atyához.
Az evangéliumok szóhasználatában van egy árnyalatnyi különbség Jézus imája és a tanítványok imája között, amely az eredeti görög nyelvben kiderül. Mindkettő imádkozást, kérést jelent, de Jézusé inkább az imádkozáshoz, a tanítványoké, inkább a kéréshez áll közelebb. Indokolt is ez a különbségtétel, hiszen Jézus minden imája az Atyával való egységéből fakad, a tanítványok imája pedig az Atyára való utaltságból. Krisztus követőjeként a mi imádságunk is inkább kérés az Atya felé, a bizalom kifejezése, a ráhagyatkozás kinyilvánítása, az engedelmesség érzékeltetése. Imádkozni azt jelenti, hogy Istenhez könyörgünk, hozzá fordulunk, mert hisszük, hogy teljesíti kéréseinket.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus Krisztus, világosságunk! Te nem azért jöttél, hogy elítéld ezt a világot, hanem hogy föltámadásod által minden embernek elhozd az üdvösséget és a kiengesztelődés örömhírét. Amikor bensőnkben felizzik a megbocsátó szeretet, szívünk minden megpróbáltatás ellenére új életre kel. Gyógyítsd, Urunk, a mi lelkünket!