Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”

Mt 25,31-40

Elmélkedés:

A mai nap evangéliuma az irgalmasságot állítja elénk. A végső ítéleten azt kéri majd számon tőlünk Isten, hogy gyakoroltuk-e az irgalmasságot, segítettük-e rászoruló embertársainkat. Minden nélkülözőben ugyanis Krisztust kell észrevennünk, s ha elmulasztjuk a segítségnyújtást, akkor azt Krisztustól tagadjuk meg. Az irgalmas szívvel végzett, a Krisztus iránti hitből és szeretetből fakadó jócselekedetek szükségesek ahhoz, hogy az üdvösségre, az örök életre jussunk.
Az elkövetkezendő egy év során világszerte számos eseménnyel emlékeznek meg a ma ünnepelt Szent Márton püspök születésének 1700. évfordulójáról. A jócselekedetekről és azok fontosságáról szóló evangéliumi tanítás azért került e napra, mert Szent Márton püspök életében is nagy szerepet játszott. Életének legismertebb eseménye az volt, hogy a didergő koldussal megosztotta köpenyét, majd pedig éjszakai látomásában Krisztust látta abban a köpenyben, amit ő adott a koldusnak. Hiba volna azonban részünkről, ha személyében csak egy jószívű, tettrekész embert látnánk, s nem vennénk észre azt, hogy legfőbb erénye az volt, hogy mindenben Krisztus követője akart lenni. Ezért lett keresztény, ezért védelmezte a keresztény hitet, ezért törekedett az egyszerű életre, s ezért szolgálta szeretettel a rábízottakat püspökként.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, szeretnék az életemnek értelmet adni az imádság, az áldozat, a bizalom, a szeretet, a hűség ébrentartásával. De csak te, az élet Istene, töltheted be életemet egészen, és teheted azt értelmessé. Jöjj tehát, és maradj velem, akkor elég gazdag vagyok már.
R. Svoboda