Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványaihoz: Mondom nektek, hogy mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt. Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot. Amikor a zsinagógák, elöljárók vagy hatóságok elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok, hogy miképpen és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok! A Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket, hogy mit kell mondanotok.

Lk 12,8-12

Elmélkedés:

Evangéliumának megírása idején Szent Lukácsnak már van tapasztalata arról, hogy a keresztény közösségeket s annak tagjait támadások érik. A zsidóság vallási vezetői nem nézik jó szemmel a kibontakozóban lévő új vallás képviselőnek, Jézus követőinek tevékenységét, illetve azt, hogy az igehirdetés hatására egyre többen csatlakoznak hozzájuk. A közösség számára talán nem is az üldözés jelentette a komoly problémát, hanem a hitehagyás. Az üldözések miatt egyesek megtántorodtak, elhagyták hitüket, távoztak a közösségből, s ez megrendítette a közösség többi tagját is. Ugyanakkor az is igaz, hogy mások kitartása, a hithez való ragaszkodása megerősítette hitében a közösséget. Az evangélista ez utóbbi miatt tér vissza újra és újra a hitben való megmaradás témájához.
Bátorító és megerősítő szavait Jézus az evangélium e helyén tanítványaihoz intézi, így készíti fel őket arra az időre, amikor ő már nem lesz velük. Mindezen túl kijelentései a későbbi idők keresztényeinek is szólnak, az egész Egyház számára bátorításul szolgálnak. A keresztényeket nem saját személyük miatt támadják majd, hanem hitük és Jézus Krisztus miatt. Az üldözések idején Krisztus követői számíthatnak a Szentlélek segítségére, aki megerősíti őket hitükben, s megadja nekik a bölcsességet a védekezéshez.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Forog a világmindenség, de áll a kereszt. A kereszted a mi erőnk, hogy a magunkét is hordjuk, és Téged követhessünk. Te alkottad az embert, hogy a szenvedés által az üdvösségre jusson. Könyörülj rajtunk! Feltámadásod megdicsőítette sebhelyeidet, s örök jelként viseled őket, könyörülj rajtunk! A világítéletkor a kereszt majd ismét feltűnik felettünk. Könyörülj rajtunk!
J. Bernhard