Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló
sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat
aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok
közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok:
„Békesség e háznak!" Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek,
ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek
és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok
házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket,
egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és
hirdessétek: „Elérkezett hozzátok az Isten országa!" De ha betértek
valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára,
és mondjátok: „Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt,
de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa!" Bizony, mondom
nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a
városnak."
Lk 10,1-12

Elmélkedés:

Többször említettük korábban, hogy abban az időben, amikor Lukács megírja
evangéliumát, már élő keresztény közösségek léteznek, amelyek ugyan nem
nagy létszámúak, de lassan kezdenek kialakulni bennük a különféle
szolgálatok. E szolgálatok eredetét a hetvenkét tanítvány küldetésének
leírásával egészen Jézusig vezeti vissza Lukács, bemutatva azt, hogy mind
az igehirdetés, mind a gyógyítás feladata volt az első küldötteknek. A
tanítványoknak ezt a hetvenkettes csoportját megkülönböztetjük az Úr
tizenkét apostolától, bár valamennyien küldöttek.
Jézus így indítja útnak őket: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés" (Lk
10,2). E kijelentés is megerősíti, hogy már az apostoli idők után járunk.
A vetés munkáját Jézus és az apostolok már korábban elvégezték, mostanra
elérkezett az aratás ideje, amely az új küldöttek feladata. Ha kevés a
szolgálatot végzők száma, akkor az eredeti küldőhöz kell fordulni:
„Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába" (Lk 10,2).
Ennek értelmében minden egyházi szolgálat Krisztustól eredeztethető, hozzá
nyúlik vissza. Másnak nincs hatalma ahhoz, hogy újabb küldötteket nevezzen
ki.
A közösség tagjai az Egyházban szolgálatot végző személyekre mindig úgy
tekintsenek, mint akiket Krisztus személyesen választott ki, s
imádkozzanak értük, hogy hűségesek legyenek küldőjükhöz!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jóságot és szeretetet adj nekem, Uram, hogy szívem gazdagságából másoknak
is juttathassak. Ne hagyd elfelejtenem, hogy a legkisebb jóság és szeretet
sokszor kimondhatatlan örömöt tud okozni.
J. Fischer