Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.

Lk 1,39-56

Elmélkedés:

Eljutni a mennybe
Szűz Mária mennybevételének titka számos művészt megihletett már. Az alkotások többsége az ég felé emelkedő Máriát mutatja, akit az apostolok a földről figyelnek, s akit az égben az angyalok várnak. Más esetekben Mária az apostolokkal körülvéve egy ágyon fekszik. A katolikus szóhasználatban nem beszélünk Mária haláláról, hanem elszenderedéséről, mert nem tudunk semmi bizonyosat arról, hogy miként fejeződött be Jézus édesanyjának földi élete. Az e témát bemutató művészi alkotások közül számomra az egyik legszebb Giotto di Bondone festménye, aki a korai reneszánsz első jelentős alkotója volt. Az ő Szent Ferenc életét bemutató freskósorozata díszíti például Assisi városának bazilikáját. Giotto Szűz Mária elszenderedése című festményén Mária szintén egy ágyon fekszik. Fejénél Péter apostol térdel és János apostol hajol fölé. Az egyik oldalon sorakoznak az apostolok, illetve angyalok várják, hogy az Úr édesanyját a mennybe vihessék, a másik oldalon pedig a már mennybe jutott szentek várakoznak. A kép középpontjában Krisztus áll, aki egy kisgyermeket tart a kezében, e gyermek Mária lelkét jelképezi.
A mai napon Mária mennybevételét ünnepli Egyházunk, amely napot a magyar hagyomány Nagyboldogasszonynak nevez. Három dolgot érdemes tisztáznunk az ünneppel, az eseménnyel kapcsolatban. Az elsőre már történt utalás, tudniillik, hogy nem tudjuk, miként fejeződött be Mária evilági élete. Nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy meghalt, de az ellenkezőjét sem. Hitünk szerint Isten azért vette őt fel a mennybe, hogy a Megváltó Anyjának testét megóvja a romlástól, de hogy ez milyen módon történt, az titok marad számunkra. Ha Mária meghalt volna és az apostolok eltemették volna testét, akkor bizonyára nagy tiszteletben tartották volna azt a helyet, ahol az Úr édesanyjának holtteste nyugszik, de ilyen helyről nem tudunk. Ez azt jelzi, hogy Mária élete nem olyan módon, feltehetően nem halállal fejeződött be, mint az többi emberé. A második lényeges dolog, hogy Isten az ő testét és lelkét vette fel a mennybe. Hitünk szerint halálunkkor a lelkünk Istenhez kerül, földi testünket pedig eltemetik, s a végső feltámadáskor kapunk Istentől új testet, amely egyesül lelkünkkel. E feltámadást mintegy elővételezve jutott Mária a mennyországba, teste és lelke az égbe. Harmadikként pedig azt szükséges megemlítenünk, hogy Mária mennybe jutása Istennek köszönhető. Jézus Krisztus esetében mennybemenetelről beszélünk, hiszen ő a maga erejéből emelkedett az égbe - ezt ünnepeljük a húsvét utáni negyvenedik napon. Mária viszont nem saját erejének köszönhetően jutott a mennyországba, hanem a mindenható Isten vette fel őt oda.
E fogalmi tisztázásokat szépen tükrözi az a megfogalmazás, amely Szűz Mária mennybevételének hitigazságát, hittitkát kimondja. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén kelt, Munificentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten) kezdetű apostoli bullájában ugyanis a következő szerepel: „a szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája befejezése után testestől, lelkestől felvétetett a mennyei dicsőségbe.”
Segítsen minket a mennybe felvett Szűzanya, hogy mi is eljuthassunk a mennyországba, ahová Isten minden embert vár!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Szűz Mária, égi édesanyánk! Megdicsőülésed, mennybevételed ünnepe az ég felé emeli tekintetünket és arra ösztönöz minket, hogy megerősítsük magunkban azt a törekvést, hogy eljussunk a mennyországba. Te szilárdan hitted annak beteljesedését, amit Isten mondott neked hírvivője által és mindig azt tetted, ami megfelelt Isten akaratának. A hit nyújtott neked erőt ahhoz, hogy hűségesen teljesítsd hivatásodat és megtegyél mindent, amit kért tőled. Így lettél megváltásunk szolgálója. Segíts minket, hogy földi életünk során minden nehézség ellenére bátran és reménnyel emeljük tekintetünket az ég felé!