Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”
A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.”

Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”

Mt 19,3-12

Elmélkedés:

Az első keresztény közösségeket és azt megelőzően a zsidó valláshoz tartozókat is érintette a család és a válás. A mai evangéliumi részben ezzel kapcsolatban kérdezik a farizeusok Jézust. Ők Mózes törvényére hivatkoznak, amely szerint a paráznaság esetében megengedett volt, hogy a férj elküldje feleségét, elváljon tőle. Jézus viszont egy még korábbi törvényre, a teremtő Isten szándékára hivatkozik, amikor elutasítja a válás lehetőségét. Érdekes Jézus megjegyzése azzal kapcsolatban, hogy Mózes az emberek „keményszívűsége” miatt engedte meg a válást bizonyos esetekben. Olyanokra kell itt gondolnunk, akik értelmükkel nem akarják felfogni Isten szándékait és szívükkel nem tudnak azonosulni Isten akaratával. A keményszívűség tehát lázadást, ellenkezést, engedetlenséget jelent Istennel szemben, azaz bűnt. A Jézus által hozott üdvrendben viszont nincs helye az engedetlenségnek, hanem Isten eredeti akaratának keresése és elfogadása jellemzi az embereket.
Isten akaratából a keresztény házasság megkérdőjelezhetetlen jellemzője a felbonthatatlanság. Ha viszont Jézus szavait csupán jószándékú javaslatnak, eszménynek tekintjük, és nem mindenkire vonatkozó isteni törvénynek, akkor valószínűleg mi is csak „keményszívűek” vagyunk, akik lázadunk Isten ellen és semmibe vesszük a szeretet törvényét.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Add, Uram, hogy ne álljak meg tetteim külsőségeinél. Legyenek igazi élményeim és belső szemléletem. Add, hogy a látható dolgokon keresztül a láthatatlannal is találkozzam. Teremtményeid látványa vezessen el engem a te boldogító látásodhoz.