2015. június 24. – Szerda, Keresztelő Szent János születése

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.

Lk 1,57-66. 80

Elmélkedés:

Keresztelő János születésének mai ünnepén idézzük fel röviden, hogy az ószövetségi idők utolsó prófétájaként és a Megváltó előhírnökeként hogyan tanított, mit hirdetett ő egykor. János így kezdi tanítását a nép előtt: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa!” (Mt 3,2). Felhívása összhangban állt azzal, hogy megkeresztelte azokat, akik bűnbánattal érkeztek hozzá. Szavainak hatékonyságát, eredményességét jelzi a nagy számú nép, amely kivonul hozzá a Jordán folyóhoz megkeresztelkedni. Amikor pedig Jézus jön hozzá, János tanúságot tesz arról, hogy ő az Isten küldötte. A Keresztelő mindvégig tisztában van saját szerepével, nem akarja önmagát Jézus, a Megváltó elé helyezni, ezért kijelenti: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem” (Jn 3,30).
Az ünnep evangéliuma János születésének különleges körülményeit tárja elénk. Apja, Zakariás, aki hónapokkal korábban nem hitte el az isteni küldöttnek, hogy gyermeke fog születni és hitetlensége miatt akkor megnémult, most, fiának születésekor újra tud beszélni, s örömében Istent magasztalja. A kegyelem, az irgalom és az öröm, mint Isten ajándéka mutatkoznak meg János születésekor. Ezek az isteni ajándékok töltsenek el bennünket ma, amikor Keresztelő János születését ünnepeljük.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, tehozzád kell térnem; ezt világosan érzem. Kopogtatok; nyiss ajtót nekem. Taníts engem, hogyan viselkedjem, hogy hozzád eljussak. Nincs többem, mint a jó akarat. Nem tudok többet, mint annyit, hogy le kell értékelnem mindazt, ami mulandó és elenyésző, s azt kell keresnem, ami szilárd és örök.
Szent Ágoston