Minden ami körül vesz

Napi evangélium.

9 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

2015. június 19. – Péntek

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Ne gyűjtsetek
magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a
tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben,
ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák
és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. A test
világossága a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha
szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik. Ha tehát a világosság
benned sötétség, maga a sötétség mekkora?”
Mt 6,19-23

Elmélkedés:

Az anyagi világ, a birtoklás vágya és az evilági javak nyújtotta biztonság
bűvöletéből mozdít ki bennünket Jézus szava: „Ne gyűjtsetek magatoknak
kincseket a földön! Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben!” (Mt 6,19-20).
Be kell látnunk, hogy sok esetben jobban bízunk az anyagiak által nyújtott
biztonságban, mint az isteni gondviselésben. Talán a kishitűségünk jele
az, hogy nem merjük magunkat, életünket egészen Istenre bízni. Az anyagi
javak önmagukban nem rosszak, csak a hozzájuk való túlzott, helytelen
ragaszkodás rejti magában azt a veszélyt, hogy elfordít Istentől. Milyen
legyen az anyagiakhoz való viszonyunk? Abból érdemes kiindulni, hogy
mindent Istentől kapunk, de nem birtoklásra, hanem használatra. Helytelen
az, ha bármit is a magam érdemének tulajdonítok. Helytelen, ha birtokolni
szeretném azt, amit használatra kaptam. Helytelen, ha magamat akarom
gazdagabbá tenni azzal, amivel másoknak lehetek segítségére, hasznára.
Helytelen, ha az anyagiak fontosabbak a lelkieknél.
Jézus, aki viszonylag ritkán beszélt az anyagiakról, s aki a szegénységet
többre értékelte a gazdagságnál, jól ismeri szívünk szándékait. A
fösvénység, a szűkkeblűség arról árulkodik, hogy szívünk az anyagiakhoz
tapad, gondolataink csak azon járnak, hogyan szerezhetnénk magunknak még
többet. Miért nem elég nekem Isten?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram! Szívet adtál nekem, mely szeretni tud és szeretetet szomjaz. Észt
adtál, mely gondolkodik tisztán és alkot; s én mégis félelemmel s
gyűlölettel tekintem szívemet. Szívem megrontja eszemet, borzalmas gyilkos
gépeket építtet vele, hogy világunkat elpusztítsa, engem is és
embertársaimat, s rongálja az élet szent anyagát. Isten! Tisztítsd meg
szívemet, emeld fel, s tégy testvéreimnek testvérévé.
Szent-Györgyi Albert

Címkék: szántónémária