2015. június 12. – Péntek, Jézus szíve

Abban az időben a zsidók, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse el a keresztrefeszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték el a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. És ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az írás: „Csontot ne törjetek benne!” És ami az írás más helyén áll: „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.”

Jn 19,31-37

Elmélkedés:

Kis idővel Jézus halálát követően a katonák azzal a szándékkal döfték át lándzsával az Úr szívét, hogy megbizonyosodjanak haláláról. János evangélista minden bizonnyal azért írja le a jelenetet, hogy az olvasók számára is kétségtelen legyen, hogy Jézus valóban meghalt a kereszten. Ha ugyanis nem halt volna meg, könnyű lett volna természetes magyarázatot találni arra, hogy miként mutatkozott élőként harmadnap apostolai és tanítványai körében. Ez esetben a feltámadás nem volna igaz. Ezt a tévedést oszlatja el az evangélista. Akit megkínoztak és aki ennyit szenvedett a kereszten, s végül akinek szívét is átszúrták, az valóban meghalt.
Mindezen túl a keresztény hagyomány lelki tartalommal tölti meg az eseményt, amikor az Úr Jézus átszúrt szívét a kegyelem, az üdvösség, az irgalom és a szeretet forrásának tekinti. Isten Fia földi élete során számos módon kimutatta az emberek iránti szeretetét, de ez a szeretet akkor érte el tetőfokát, amikor feláldozta életét, meghalt az emberekért, értünk.
Tanítson minket alázatra és igaz bűnbánatra a mai ünnep! Érintsen meg a Jézus szívéből áradó irgalom, hogy felismerjem: az Úr szeretete szerezte meg bűneim bocsánatát, neki köszönhetően nyerek irgalmat vétkeimre. Uram, Jézus Krisztus, szeretlek téged, légy irgalmas hozzám!
© Horváth István Sándor