2015. január 23. – Péntek

Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt.

Mk 3,13-19

Elmélkedés:

Nagyobb számú tanítványi köréből Jézus kiválaszt tizenkettőt. E tizenkét személy nevének felsorolását olvassuk a mai evangéliumban. Márk evangélista így foglalja össze Jézus szándékát a kiválasztással: „hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre” (Mk 3,14-15).
Ha tegnap a csodákkal kapcsolatban megjegyeztük, hogy új világot szeretne Jézus, akkor ma azt kell mondanunk, hogy a Tizenkettő kiválasztásával egy új közösséget hoz létre, az apostolok testületét, amely a nagyobb közösségnek, az Egyháznak az alapja. Most egyes személyeket, egyéneket hív meg, hogy közösséggé formálja őket, mert feltámadása után már nem az egyes személyek kapják a küldetést, hanem az egész közösség, s ennek a közösségnek, az Egyháznak a küldetéséből részesednek az egyes emberek.
A Jézus által alapított új közösség alapja az Úrhoz való viszony, a vele való kapcsolat. A kiválasztottak vele vannak, tőle tanulnak, az ő életmódjához igazítják életüket. A Jézus és az általa létrehozott közösség kapcsolatának legerőteljesebb pillanata az utolsó vacsora, amikor a mi Urunk önmagát adja övéinek a kenyérben és a borban. Ezzel a cselekedetével válik teljessé a közösség alapítása. A krisztusi közösség, az Egyház tagjaként megtapasztalhatom, hogy Jézus önmagát adja nekem.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Reménység Istene! Dicsőítünk Téged az úrvacsora, az Eucharisztia ajándékáért, ahol a szentlélek által újra és újra találkozunk Fiaddal, Jézus Krisztussal, a mennyből alászálló élő kenyérrel. Bocsásd meg érdemtelenségünket, töredezett életünket, egyenlőtlenségeinket és a megosztottságba való beletörődöttségünket. Urunk azért imádkozunk, hogy hozd el azt a napot, amikor egész egyházad közösen töri meg a kenyeret. s amíg ezt a napot várjuk, hadd tanuljuk meg újra és újra – az Eucharisztia által formált népként – szolgálni a világot. ezt kérjük Jézus nevében. Ámen.