2015. január 12. - Hétfő

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.

Mk 1,14-20

Elmélkedés:

Jézus megkeresztelkedésének ünnepe után az évközi időszak evangéliumai Jézus fellépésének kezdetével indulnak, majd pedig sorra bemutatják a mi Urunk tevékenységét a nép körében. Keresztelő János küldetése tehát lezárult azzal, hogy börtönbe vetették, s most kezdődik Jézus küldetése. Márk evangélista mintegy összefoglalóan jegyzi le Jézus első szavait, amelyek valójában összefoglalják egész küldetését: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). E kijelentés mellé érdemes odatennünk, amit Jézus a mennybemenetelekor mond, azaz utolsó szavait, amelyekkel az evangélium lezárul: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15).
Jézus szavai minden kor emberéhez szólnak, hozzánk is, s ez egyaránt vonatkozik a megtérésre, a hitre és az örömhír hirdetésére. A Szentírást azzal a szándékkal olvassuk napról napra, hogy Jézus első parancsától az utolsóig bejárjunk egy utat, mely a hit elfogadásával kezdődik és a megismert hit, mint igazság hirdetéséig jut el. A megtérés, mégpedig a szívbéli, őszinte megtérés azért szükséges, mert senki nem hirdetheti azt, amiben maga nem hisz.
Ha eljutottam a személyes hitre, hitelesen tudok tanúságot tenni arról, hogy másokat is elindítsak a hit útján Jézus felé.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, add meg nekem, hogy önmagam mindenki szolgájának tartsam. Amikor csak tehetem, engedelmességben szolgálok, az utolsó helyet választva. Szolgálok azáltal, hogy nem engedem magam kiszolgálni, hanem szolgálok másokat, bármit kell is tennem, bármi feladatot ellátnom.
Minderre te magad mutattál példát, aki Isten, Mester és Úr voltod ellenére úgy voltál az apostolok között, mint aki szolgál. Add, hogy a te példád szerint és veled együtt én is lelkemet adjam sokak megváltásáért.
Boldog Charles de Foucauld